125 éve, 1899. január 17-én született minden idők egyik legismertebb bűnözője, Al Capone. Az előnytelen külsejű, kövérkés, kopaszodó, sebhelyes arcú gengszter a húszas években az öt legismertebb amerikai közé számított és kiérdemelte az első számú közellenség titulusát is.
Szegény brooklyni környezetből emelkedett ki és lett az amerikai történelem leghírhedtebb gengsztere. „Nagyságát” mi sem mutatja jobban, mint hogy eme veszélyes „szakmában” ritka módon ágyban, párnák között érte természetes halál.
Az amerikai eszménynek megfelelően selfmade man volt, legalul kezdte és saját erejéből jutott a csúcsra.
Szülei Nápolyból kerültek New York szegénynegyedébe, Alphonse kilenc gyermekük közül negyedikként látta meg a napvilágot 1899. január 17-én. Az iskolát hat elemi után abbahagyta, inkább egy bűnbandához csatlakozott.
Kezdetben „biztosítási” (zsarolási) ügyekkel, bordélyházak ellenőrzésével foglalkozott, egy ilyen intézményben szerezte 18 éves korában egy bárverekedés alatt azt a vágást is, amely miatt a Sebhelyes (Scarface) arcú gúnynevet kapta.
1919-ben főnökével, John Torrióval együtt Chicagóba tették át székhelyüket, itt érte őket 1920. január 16-án a szesztilalom elrendelése.
A képmutató intézkedés új távlatot nyitott az alvilág előtt, amely a prostitúció és a szerencsejáték mellett immár az alkoholcsempészetből is busás jövedelemet remélhetett.
A két New York-i gengszter hamar a helyzet magaslatára emelkedett: likvidálták a jobbára csak bordélyaival törődő helyi maffiavezért és azokat a vetélytársaikat, akik nem voltak elég bölcsek ahhoz, hogy önként visszavonuljanak. Torrio 1925-ben, miután túlélt egy merényletet, a kórházból a börtönbe, majd Olaszországba vonult vissza,
az ifjú Al Capone pedig Chicago teljhatalmú ura lett.
Szabályszerűen megvette a városi közigazgatást, övé volt a szeszkereskedelem, a szerencsejáték és a prostitúció minden bevétele, vagyonát 100 millió akkori dollárra becsülték. Amerika első számú közellensége békésen szivarozva járta páncélozott kocsiján Chicago utcáit, jótékonykodott és interjúkat adott, életbiztosítást azonban nem sikerült kötnie…
Számtalan merényletet élt túl, de ő sem maradt adós: olykor saját kezűleg gyilkolt, 1929-ben a hírhedt Bálint-napi vérfürdő során egy rivális banda nyolc tagját lövette agyon, emberei pedig egyszer még a helyi rendőrséget is megostromolták.
Capone a valaha volt egyik legkegyetlenebb bandavezér lett, sokáig sérthetetlennek tűnt, a bíróság mindig felmentette, a zsebében lévő polgármester és a rendőrség rendre igazolta alibijét. Chicagói műveleteit a híres szövetségi ügynök, Eliot Ness (Az érinthetetlenek) rendszeresen megzavarta.
Csillaga 1929 után kezdett leáldozni: a szövetségi ügynökök egyre több szeszfőzdéjét és illegális kocsmáját záratták be, a gazdasági válság gyötörte közhangulat és a nagypolitika ellene fordult. A legendás bűnözőt végül adócsalás vádjával fogták meg, 1931 júniusában letartóztatták és 11 esztendei börtönbüntetésre, valamint 80 ezer dollár büntetésre ítélték. Elkobzott páncélozott Cadillac kocsija Roosevelt elnököt szolgálta tovább…
Amikor Atlantába érkezett, Caponét hivatalosan szifiliszben és gonorrhoeában (más neveken tripper vagy kankó) diagnosztizálták. A kokainfüggőségből adódó elvonási tüneteket is tapasztalta, aminek hatására kilyukadt az orrsövénye.
Al Capone az újonnan épült Alcatraz egyik első foglya lett, büntetésének utolsó évét a kórházi részlegen töltötte zavart tudatállapotban. A rácsok mögül csak 1939 végén szabadult.
A börtön kapuján azonban már nem az alvilág fejedelme, csak egy emberi roncs lépett ki. A szabadlábra helyezését követően megtört emberként tért vissza a Miamiba. Birodalma szétesett, őt magát fiatalon szerzett és elhanyagolt vérbaja tette tönkre. 1942-ben, miután az Egyesült Államokban megkezdődött a penicillin tömeggyártása, Capone volt az egyik első amerikai beteg, akit az új gyógyszerrel kezeltek. Bár már túl késő volt ahhoz, hogy a gyógyszer megfordítsa az agyi károsodást, lelassította a betegség progresszióját.
Életének utolsó nyolc évét családja körében élt csendesen, napjait teljes visszavonultságban töltötte floridai birtokán, mígnem a neuroszifilisze végleg le nem gyűrte, és 1947 januárjában elvitte egy könyörületes agyvérzés. A gengsztert haláláig szerető felesége, Mae megőrizte a teljes levélváltásukat. Deirdre Bair Al Capone című könyvében írja, hogy az asszony „élete utolsó éveiben máglyán elégette őket a családi fényképekkel és minden egyéb dokumentummal egyetemben, amelyek az Al Caponéval való közös életükre vonatkoztak. Azt mondta az unokáinak, hogy nem akar hátrahagyni semmit, ami a nyilvánosság pikáns érdeklődésére tarthatna számot”.
Capone a 20. század egyik leghírhedtebb amerikai gengsztere, aki számos cikk, könyv és film fő témája mind a mai napig. Különösen 1925 és 1929 között, nem sokkal azután, hogy Chicagóba költözött, az ország leghírhedtebb maffiózója volt. Egy bizonyos képet ápolt magáról a médiában, ami lenyűgözte.
