John Fitzgerald Kennedy apja, Joseph P. Kennedy a szesztilalom idején szerezte vagyonát italok csempészetéből, de Al Capone „sikerességét” és a jazz egy korszakát is a szesztilalomnak köszönhetjük.
Érdekességek az alkoholtilalom időszakából
Miután 1919-ben bevezették az USA-ban a szesztilalmat, új korszak kezdődött az amerikaiak életében, amely a józan életmód helyett a törvény kijátszásáról és a kiskapuk kereséséről szólt. A városokban illegális kocsmák nyíltak, virágzott a korrupció, és erőre kapott a maffia. Az Egyesült Államokban az I. világháború alatt teret nyert az intolerancia, főleg a közép-nyugati középrétegek közt. Kampány indult a szeszfogyasztás ellen, az 1919-ben érvénybe lépett szesztilalom csak növelte az alkohol fogyasztását, s a csempészeket, a zugfőzdéket s a rajtuk uralkodó gengsztereket gazdagította. A prohibíció során felnőtt alvilág a tilalom 1933-as megszűnte után a bűnözés más ágaiban élt tovább. Már 1918-ban erősen korlátozták, majd 1924-ben és 1929-ben újraszabályozták a bevándorlást.
A DoQ-n november 5-én debütáló Szeszfőzők és alkoholcsempészek című film bemutatja, hogy kik, hogyan és mivel látták el a szomjazó állampolgárokat. Íme néhány példa arra, hogy milyen hatással volt az amerikai társadalomra a csaknem másfél évtizedig tartó szesztilalmi időszak.
Létrejött a modern olasz maffia
Bár a tilalom előtt is létezett a Cosa Nostra, vagyis a „mi ügyünk” fedőnéven emlegetett olasz-amerikai maffia, a szesztilalom évei alatt hatalmas erőre kapott a hírhedt bűnszervezet. Kialakult az öt New York-i maffiacsalád, Chicago városát pedig Al Capone tartotta rettegésben. A gengszterek rengeteg pénzt kerestek a szeszcsempészettel és az illegális ivók üzemeltetésével.
Megjelentek a „speakeasy-k”, vagyis a „fekete” kocsmák
A szesztilalom miatt a törvényes bárok és szalonok bezártak, így az inni vágyók legtöbbször az olasz maffia által üzemeltetett illegális csehókba jártak. A bohém, dekadens húszas években ezek a hírhedt helyek adtak otthont a pezsgő társadalmi életnek, de mellette olyan jelenségek is megszokottak voltak a titkos kocsmákban, mint a prostitúció és a szerencsejáték.
Kialakult a jazz-kultúra
A háborút követő ’20-as éveket jazzkorszakként is ismerjük, ezen időszak jelszava a hedonizmus, az életöröm volt, amely az alkoholtilalom miatt a zenei stílusban, a divatban és a kultúrában is megmutatkozott. Az illegális kocsmákban virágzott az újdonságnak számító zenei műfaj, miközben olyan legendák váltak híressé, mint Louis Armstrong. A rövid szoknyás, bubifrizurás lányok felszabadultan charlestont és szvinget táncoltak a törvénytelen krimókban, míg a fiúk csempészett whiskey-vel és cigarettával a kezükben kártyáztak.
A húszas évek elején, amikor az Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben, előszeretettel invitálták Fats Waller jazz-zongoristát szeszcsempészek bulijaiba, ezen kívül játszott házi partikon, kabarékban is. Al Capone, a híres gengszter nagyon szerette zongorajátékát, zenészéletének első százdollárosát is tőle kapta.
Mindent áthatott a korrupció
Bármennyire is próbálta az „alkoholmentes” társadalom látszatát fenntartani a szövetségi kormány, a szervezett bűnözés akkora mértéket öltött, hogy a tilalmat betartatni már nem sikerült. A hatóságok legtöbbször szemet hunytak – a maffia kenőpénzei hatására – mind a szeszcsempészet, mind az illegális előállítás, mind a „titkos” kocsmák léte felett – sőt, utóbbiakat ők is rendszeresen látogatták. Sok mindent elárul a szesztilalom alatti korszellemről, hogy a legendás New York-i polgármester, Fiorello La Guardia személyesen adott ki közleményt a városlakók számára arról, hogyan készíthetnek úgy bort, hogy közben kihasználják a tilalom kiskapuit.
John Fitzgerald Kennedy keleti parti, ír katolikus dinasztia sarja volt. Apja Joseph P. Kennedy a szesztilalom idején (1920-1933) szerezte vagyonát italok csempészetéből, majd 1937-1940 között londoni nagykövet lett.
A házilag főzött alkohol a lakosságot tizedelte
Akik drágának találták az olasz maffiózók csempész-italait, vagy nem volt illegális kocsma a közelükben, azok a házi szeszfőzdék ellenőrizhetetlen minőségű termékeit fogyaszthatták: a „moonshine”-nak, vagyis holdfénynek csúfolt szeszesitalok onnan kapták a nevüket, hogy éjszaka főzték ezeket, így elkerülve a feltűnést. Bármilyen, házilag pancsolt ital tartozhatott a kategóriába, egy valami volt csak közös bennük: a pocsék termékek rengeteg áldozatot szedtek – csak 1927-ben 12 ezer ember halt meg a mérgező nedűktől, 1930-ra pedig 15 ezer ember szenvedett végtagbénulásban a fogyasztásuk miatt.
