35 éve, 1989. december 12-én 76 éves korában elhunyt Joseph Heller amerikai író, akinek számos sikeres műve látott napvilágot magyarul is, de akinek legismertebb könyve kétségkívül élete első regénye, az 1953-ban megkezdett és 1961-ben megjelent, később megfilmesített, A 22-es csapdája című alkotás volt.
Micsoda tetves világ ez! Yossarian eltűnődött, hogy vajon mennyien nyomorognak ezen az éjszakán, még az ő virágzó hazájában is, hányan laknak putriban, hány férj részeg, hány feleséget vernek, hány gyereket szidnak, kínoznak, dobnak utcára. Hány család éhezik olyan ételre, amit nem tud megfizetni? Hány szív szakadt meg? Hány öngyilkosságot követnek el ugyanezen az éjszakán, hányan őrülnek meg? Hány svábbogár és háziúr diadalmaskodik? Hány győztes lesz vesztes, ha jobban megnézzük, hány siker bukás, hány gazdag szegény? Hány nagymenő lesz kismuki? Hány boldog befejezés boldogtalan befejezés? Hány becsületes emberből lesz hazug ember, hány bátorból gyáva, hány hűségesből áruló, hány felmagasztaltból lealjasult, hány bizalmi poszton tündöklő elöljáró adja el a lelkét a hátsó ajtónál olcsó pénzért, és hánynak nem is volt lelke soha? Hány tiszta, egyenes útból lesz piszkos, görbe útvesztő? Hány jó családból rossz család, hány jó emberből rossz ember? Ha minden összeadást és kivonást elvégzünk, nem is marad más, csak a gyerekek, Albert Einstein és talán egy vén hegedűs vagy szobrász valahol a világban.” (Joseph Heller: A 22-es csapdája. Az örök város)
Joseph Heller világhírű amerikai regényíró, novellista és forgatókönyvíró, hazájában neves liberális közíró 1923. május 1-jén született Coney Island-en New Yorkban. A második világháborúban az olasz fronton B-25-ös bombázókon szolgált bombázótisztként, ebből az élményéből született egy bő évtizeddel később első és leghíresebb regénye, A 22-es csapdája.
A „22-es” címe szállóige lett világszerte – eredetileg arra a feloldhatatlan dilemmára utal, hogy aki felmentést akar nyerni az életveszélyes légi bevetések alól, annak be kell bizonyítania, hogy őrült, de aki ilyet kérelmez, annak nyilvánvalóan helyén az esze, tehát nem kaphatja meg a felmentést.
Heller saját élményeit dolgozta fel a műben: a második világháború alatt bombázó pilótaként Olaszország fölött hatvan bevetést teljesített. A „22-es csapdahelyzet” – általánosított értelemben – az angol nyelv állandósult kifejezéseként bekerült az Oxford English Dictionary értelmező szótárba is.
” Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett.
– Ez ám a csapda, ez a 22-es – jegyezte meg.” (Joseph Heller: A 22-es csapdája)
Heller a brooklyni Coney Island szülötte volt. Miként erről a gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeit adó közegről utóbb írta, Coney Islanden nem lehetett átélni „a zsidó lét élményét” – ott ugyanis mindenki zsidó volt.
„Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.” (Joseph Heller: A 22-es csapdája)
A Valami történt, a Gold a mennybe megy című regénye aztán nem kis részt ezt a témát, mármint a rohanó New York-i életben a „hallgató Istennel” pörölő zsidó értelmiségi identitáskeresését járta körül – sokat felcsillantva abból a stílusbravúrból, abszurd humorból és az ezzel párosuló gondolati gazdagságból, ami a sok műkritikus által „Mark Twain és Franz Kafka között” elhelyezett Heller első könyvét, a „22-est” jellemezte, bár annak könyvpiaci sikere soha többé nem ismétlődött.
Utolsó nagy művében, a Zárórában Heller visszahozta a „22-es” főhősét, Yossariant, aki időközben jómódóvá és elégedetté vált, de akire a szerző – mint maga fogalmazott – immár nem mint anarchiában, hanem inkább mint légüres térben élő emberre tekintett.
Joseph Heller 76 éves korában szívroham következtében halt meg 1999. december 12-én.
