95 éve, 1929. január 15-én született Martin Luther King Jr. Nobel-békedíjas amerikai fekete lelkész, aki megváltoztatta Amerika képét. A polgárjogi mozgalom vezetője 1963. augusztus 28-án, Washington belvárosában, a Lincoln-emlékműnél, 250 ezer ember előtt mondta el nevezetes beszédét, melynek legismertebb mondata így kezdődött: „Van egy álmom…”.
Atlantai baptista lelkészcsaládból származott, maga is a lelkészi hivatást választotta. 1953-ban megnősült, a következő évben pedig megkezdte lelkészi szolgálatát az Alabama államban fekvő Montgomery városában. Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt, az elvileg már száz éve felszabadított fekete rabszolgák utódai másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket nyilvános helyeken távol tartottak a fehérektől.
1955. december 1-én Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták, mire fekete aktivisták King vezetésével sikeres bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen. A lelkészt az illegálisnak minősített bojkott miatt elítélték, de fellebbezésére a szövetségi bíróság alkotmányellenesnek minősítette és eltörölte az elkülönítést az alabamai buszokon.
King ezután életre hívta az erőszakmentes országos polgárjogi mozgalmat: ülősztrájkokat, tüntetéseket szervezett az elkülönítés felszámolásáért. Amikor Atlantában ismét letartóztatták és egy korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva elítélték, a demokrata párti elnökjelölt, John F. Kennedy közbenjárására engedték szabadon. Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást.
„Van egy álmom, hogy négy kis gyermekem egyszer egy olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján fogják őket megítélni”.
A polgárjogi mozgalom csúcspontján, 1963. augusztus 28-án Washingtonban több negyedmillió ember hallgatta King Van egy álmom kezdetű beszédét (amely ma már tananyag az amerikai iskolákban). 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, a Nobel-békedíj átvételekor.
Az erőszakmentességet hirdető lelkészt nem csak a Ku Klux Klan támadta, a feketék között is akadtak ellenfelei. Békés fellépése miatt a radikális feketék Tamás bátyának bélyegezték, megalkuvónak minősítették.
A tiszteletes egy helyi sztrájk támogatására utazott Memphisbe, ahol 1968. április 4-én szállodája erkélyén végzett vele egy orgyilkos golyója.
A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s 99 év börtönre ítélték. A „magányos gyilkos” teóriáját sokan vitatják, s tény, hogy Ray már elítélése napján megváltoztatta vallomását és halála napjáig kitartott ártatlansága mellett.
Martin Luther King meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára, halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki. Egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után ő a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) hivatalos szövetségi ünnep, ebben a megtiszteltetésben rajta kívül csak George Washington részesült.
Az Egyesült Államokban ma is sokan érzik úgy, hogy a faji megkülönböztetés nem tűnt el a mindennapokból. A feketék több mint kétharmada panaszkodik erre egy néhány évvel ezelőtt készült felmérés szerint. A megkérdezett afroamerikaiak 60 százaléka számolt be arról, hogy bőrszíne miatt nem látták szívesen egy üzletben, 40 százaléknak volt része rendőri zaklatásban, vagy nem kapott állást ugyanezen okból.
