A német csapatok 80 éve, 1941. június 22-én indítottak támadást, s egy héten belül több száz kilométerre szorították vissza a szovjet hadsereget. A németek októberre már Leningrád és Moszkva felé meneteltek és hárommillió hadifoglyot ejtettek.
A Barbarossa-művelet – 80 éve támadta meg a hitleri Németország a Szovjetuniót
80 éve, 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor tüzérségi össztűzzel, bombázó repülőgépek százainak bevetésével, majd 3500 kilométeres arcvonalon 153 német és 29 szövetséges hadosztály támadásba lendültével a hitleri Németország hadüzenet nélküli háborút indított a Szovjetunió ellen, ezzel új szakaszába lépett az 1939. szeptember 1-jén kirobbant II. világháború.
Adolf Hitler, a nemzetiszocialista Németország Führere soha nem titkolta, hogy Keleten akar új „életteret” szerezni, s hogy ideológiai harcot is folytat, gyökerestül ki akarja irtani a bolsevizmust. Mindez azonban nem gátolta meg abban, hogy 1939 augusztusában a kétfrontos háború elkerülése érdekében megnemtámadási szerződést kössön Sztálinnal; a német-szovjet egyezmény titkos záradéka tisztázta a két fél befolyási szféráit is Kelet-Európában.
A nácik a II. világháború első két évében lerohanták Nyugat-Európát, légi háborút indítottak Anglia ellen, elfoglalták Norvégiát, Görögországot és Jugoszláviát. Hitler azonban egy percig sem tett le a Szovjetunió megsemmisítéséről, de a vállalkozást későbbre hagyta, amikorra a Harmadik Birodalom már kellően megerősödött. Sztálin több forrásból is értesült a német előkészületekről, de ezeket provokációnak minősítette, és figyelmen kívül hagyta.
A koncepciós perekben megtizedelt Vörös Hadsereget így felkészületlenül érte a német offenzíva, légierejének nagy része a földön megsemmisült. A támadók közel négymillió katonát, 50 ezer tüzérségi löveget és aknavetőt, három és fél ezer harckocsit, közel négyezer repülőt vetettek be, és szinte akadálytalanul robogtak előre. Július közepére már 3-600 kilométer mélyen hatoltak be szovjet területre, 28 szovjet hadosztályt semmisítettek meg, 78 pedig személyi állománya és haditechnikája több mint felét vesztette el. Hitler ekkor már arról beszélt, hogy a fegyveres küzdelem fázisából átlépnek a Szovjetunió „gazdasági eltiprásának” fázisába.
Ez a háború alapjában különbözött a Nyugaton vívottól: a náci hadvezetés célul tűzte ki az ellenség társadalmi-politikai rendszerének megsemmisítését, az alsóbbrendű fajok „Ázsiába kergetését”, helyükre a „felsőbbrendű” németek betelepítését, az élettér megszerzését és gazdasági kiaknázását akarta megvalósítani.
A hatalmas orosz területeken azonban nem járhatott sikerrel a Franciaország ellen bevált villámháború. A kezdeti sikerek után a német hadigépezet elakadt, a csapatok egyre szélesebb fronton terültek szét az orosz síkságon. A lakosság nem felszabadítót, hanem hódítót látott bennük, és ellenállt; a váratlan támadás nyomán megzavarodott szovjet katonai és politikai vezetés lassan magához tért. Az ősszel Moszkva ellen indított offenzíva – jóllehet a szovjet főváros már szinte látótávolságba került – esőbe és sárba, majd hóba és fagyba fulladt, a mínusz 28 fokos hideg nyilvánvalóvá tette: a Wehrmacht nem készült fel a téli hadviselésre.
A szovjet hadvezetés a felperzselt föld technikáját alkalmazta, a fenyegetett területeket kiürítették, partizánháborút indítottak. A sem a technikát, sem az élőerőt nem kímélő harcmodor, a hadászati védelemből és visszavonulásból széles hadászati ellentámadásba való átmenet az 1941-es moszkvai, az 1942-es sztálingrádi és az 1943-as kurszki csatában már szovjet sikereket hozott.
