120 éve, 1895. augusztus 18-án királyi rendelet alapján jött létre a Báró Eötvös József Collegium Budapesten.
A kiegyezés utáni Magyarországon a középiskolák száma egyre nőtt, ám igen kevés volt a jól képzett, magyar anyanyelvű tanár. Eötvös Loránd, a kitűnő fizikus és egyetemi tanár 1875-ben javasolta Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek egy új, bentlakásos tanárképző intézmény megalapítását a neves párizsi École Normale Supérieure mintájára. A gondolattól a megvalósulásig két évtizedet várni kellett.
1894-ben, amikor rövid időre Eötvös Loránd lett a kultuszminiszter, be is iktatott a költségvetésbe egy 15 ezer forintos tételt „tanárjelöltek bennlakó intézetének létesítésére”, s elképzelését utódja, Wlassics Gyula is pártfogolta. Wlassics 1895 májusában kérte fel az intézmény szervezeti szabályzatának kidolgozására Beöthy Zsolt irodalomtörténészt, Heinrich Gusztáv filológust, Leövey Sándor miniszteri tanácsost és Kármán Mórt, a modern pedagógia magyarországi úttörőjét. 1895 júliusában ez a bizottság javasolta, hogy az intézet a „Báró Eötvös József Collegium” nevet viselje.
Az alapító okirat uralkodói szentesítését követően az intézménynek Eötvös Loránd lett az első kurátora, s ő nevezte ki fizikus tanítványai közül az első igazgatót Bartoniek Géza személyében, aki a porosz mintára szervezett magyar oktatási rendszerben egy francia szellemiségű szigetet teremtett. 1895 szeptemberében 31, pályázat útján felvett növendékkel kezdődött meg az oktatás a pesti Csillag utca (ma Gönczy Pál utca) 2-ben, az úgynevezett Kerkápoly-házban. A diákok 1910 karácsonyán költözhettek be az Alpár Ignác tervezte, háromemeletes Ménesi úti épületbe, amely akkoriban az egyetlen ház volt a Gellérthegy déli lejtőjén.
A szervezeti és fegyelmi szabályzat igen szigorú napirendet írt elő: a kollégistáknak a szaktudományos ismeretek mellett a középosztály társadalmi érintkezési normáit is el kellett sajátítaniuk. A főiskolai rangú tanárképző intézmény színvonalát 55 éven át az biztosította, hogy a tanulmányi munkát szakvezető tanárok irányították, a kollégisták a nap minden órájában szabadon kutathattak az óriási könyvtárban, s erős önkormányzattal demokratikus közösségi életet szerveztek. A diákközösség legkisebb egysége a „család”, az általában négy különböző évfolyamba tartozó, de azonos szaktárgyat felvett szobatársak kisközössége volt. A hallgatók egyharmada a természettudományi kar hallgatói közül került ki, ami lehetőséget teremtett arra, hogy az egyes karok diákjai ne zárkózzanak be saját stúdiumaikba. A külföldi – főképpen francia, majd német – vendégprofesszorok, lektorok révén a diákok első kézből juthattak nyelv-, kultúra- és országismerethez. Az Eötvös-kollégistáknak az egyetemre csak vizsgázni kellett bejárni, óráikat a Collegiumban hallgatták.
Eötvös Loránd 1919-ben bekövetkezett halála után Teleki Pál lett a Collegium kurátora, Bartoniek Gézát 1928-ban az egykori diákból lett kiváló nyelvész, Gombocz Zoltán követte az igazgatói székben. 1935-től 1945-ig Szabó Miklós, a klasszika-filológia professzora volt az igazgató. A második világháború után kultuszminisztersége mellett az író-irodalomtörténész Keresztury Dezső igazgatta az intézményt, az ő idejében még érvényesülhetett a „szabadon szolgál a szellem”, vagyis az elfogulatlan vizsgálat, a kritikus megközelítés, a szabad és önálló véleményalkotás elve.
1948-ban Kereszturyt állásának elhagyására kényszerítették. A politika „betört” az épület falai közé, megkezdődtek a kizárások a tanárok és a diákok közül, az intézet képzési rendszere kiüresedett. 1950-ben a Tanfolyamellátó Vállalat vette át az épületet.
1956-ban Tóth Gábor egyetemi docens a régi kollégium hagyományai alapján kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös József Kollégiumának újraszervezését. 1957-ben az országban először itt szerveztek szakkollégiumot, s mára már a régi Eötvös Collegium hagyományaihoz híven zajlik az oktató-kutató munka, kiegészítve az egyetemi képzést a kiscsoportos szemináriumi és tutoriális képzéssel.
Az 1956 óta az ELTE egyik intézeteként funkcionáló tanintézményt a rendszerváltozás után visszaállították régi jogaiba: 1990. december 20-án Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter nyújtotta át az újraalapító oklevelet Szijártó István igazgatónak a kollégium ünnepi közgyűlésén.
