A Napóleon vezette hadműveletet az áttörés egyik legjellegzetesebb példájának tartják a hadtörténelemben. A csata során a szövetséges hadseregben semmilyen központi akarat nem érvényesült. 210 éve, 1805. december 2-án zajlott az austerlitzi csata.
A napóleoni háborúk során az austerlitzi síkon 1805. december 2-án vívta 160 ezer osztrák, orosz és francia katona a „három császár csatáját”, amely Napóleon legnagyobb győzelmével ért véget. (A városka, amely a csatamezőhöz közel esik ma a Cseh Köztársaság része, Slavkov u Brna néven.) E háború is az angol-francia ellentétek miatt robbant ki, de Anglia a – sok pénz-kevés katona – elv alapján újra szövetségeseket keresett: Ausztriát és Oroszországot. A harcok 1805. szeptemberben kezdődtek, az osztrákok Bajorországba nyomultak. Napóleon átkelt a Rajnán, és gyors hadművelete végén Ulmnál október 17-én megverte Mack tábornok osztrák seregét. A morvaországi Austerlitz helyszínét már korábban kinézte, a csata császárrá koronázásának első évfordulójára esett.
Napóleon november 13-án foglalta el Bécset – előtte ez utoljára Mátyás királynak sikerült 1485-ben -, majd 73 ezer katonával és 139 ágyúval Morvaországba sietett, hogy megtámadja az ott összegyűlt osztrák-orosz seregeket. Sándor cár a poroszokat is megnyerte szövetségesnek, akik ultimátumot küldtek Napóleonnak, de a porosz miniszter igen lassan utazott, nehogy a várható francia győzelem az ő országát is sújtsa, így azt sohasem adta át.
Murat és Lannes francia marsallok elfoglalták a Duna fahídját, csapataik átkeltek az északi partra, amiről Tolsztoj is ír a Háború és békében. Napóleon gyors döntést akart, mert dél felől Károly főherceg csapatai közeledtek, és a porosz csatlakozás meg a magyar nemesi felkelés is fenyegette. Főhadiszállása Brünn volt, ellenfelei Olmützben gyülekeztek. Itt a két császár főparancsnokolt. Kutuzov orosz hadvezér volt a vezénylő tábornok, így az osztrák és orosz csapatokat elvileg egységesen irányították, de ahol mindkét hadsereg katonái szerepeltek, ott külön főparancsnokot is kineveztek. Az osztrákoknak hadseregszinten is külön fővezére volt: Liechtenstein herceg. Tehát nem volt egységes a vezénylés.
A szövetségesek Brünn felé nyomultak, 87 ezres seregükben több magyar egység is szolgált. A haditervet az osztrák Weyrother tábornok készítette, aki abból indult ki: Napóleon fél a túlerőtől. Aprólékos tervet dolgozott ki, amely nem vette figyelembe a váratlan eseményeket. A francia császár személyes felderítésre indult éjjel, rugalmasan változtatható terve kiváló tábornokaira épített.
A csata reggel kezdődött, amint felszállt a köd, az oroszok még nem is sorakoztak fel egészen. Az osztrákok a franciákra támadtak, meg akarták kerülni jobbszárnyukat, hogy elszigeteljék őket Bécstől és a Dunától. Napóleon észrevette szándékukat, ezért fő csapását középen, a legkevésbé védett pratzeni magaslat ellen irányította. Míg a Davoust marsall vezette francia jobbszárny nagy túlerő ellen védekezett, Soult marsall főerői váratlan támadással kettészakították, majd szétszórták a Kutuzov által irányított orosz-osztrák középhadat, és a pratzeni magaslat felé űzték őket.
A harcolók összegabalyodtak a tartalékkal, ezért azok is kénytelenek voltak visszavonulni. Soult elfoglalta a magaslatot, és a Napóleon által küldött 25 ezres erősítéssel meg is tartotta. Dél körül a szövetségeseket kettészakították, mindenütt visszavonultak, majd fejvesztve menekültek. Az orosz csapatok két tó között, egy keskeny gáton torlódtak össze, sokan a jégre szorultak, ami beszakadt alattuk.
A Napóleon vezette hadműveletet az áttörés egyik legjellegzetesebb példájának tartják a hadtörténelemben. A csata során a szövetséges hadseregben semmilyen központi akarat nem érvényesült. Az orosz-osztrák csapatok halottjainak és sebesültjeinek száma 15 ezer fő, 180 ágyút veszítettek, és 12 ezer katonájuk esett fogságba. A franca halottak és sebesültek száma több mint 8000 fő. A sok fogolyra Napóleonnak az előnyös békéhez volt szüksége. December 4-én Austerlitzben kötötték meg a fegyverszünetet, Ferencet, az utolsó német-római császárt egy malom előtt várta Napóleon.
A végső béketárgyalás Pozsonyban folyt, Napóleon azt követelte, hogy Ausztria álljon el az orosz szövetségtől. Bár az orosz veszteség jóval nagyobb volt, a csata árát Ausztria fizette meg: elvesztette Velencét, Tirolt és Vorarlberget, de megkapta Salzburg tartományt. Az orosz-osztrák koalíció felbomlott, a maradék orosz seregek hazavonultak. Az 1805-ös hadjáratot a hadtörténet Napóleon legmerészebb hadjáratai között tarja számon. Három nagyhatalommal szemben az ellenség területére vitte a háborút, és az osztrák birodalom szívében mutatta meg erejét. Ha volt döntő csata a történelemben, Austerlitz az volt. Az eseményeket Abel Gance dolgozta fel, 1960-as Austerlitz-filmjében.
1905-ben, a csata századik évfordulón az egykori hadviselők emlékművet és osszáriumot (csontkamrát) építettek az ütközet színhelyén. A megbékélés jelképeként a csatatéren 1910-1912 közt felállították a Béke Síremlékét. Az alatta épült kriptában helyezték örök nyugalomra a csata nagyobbrészt orosz áldozatait.
2005. szeptember 17-én avatták fel a három császár új emlékművét, egy 6 m átmérőjű körben három, egyenként 3,6 m magas oszlop áll. Napóleon emlékét francia szürkésfehér gránit, Sándor cárét orosz barnagránit, Ferenc császárét sötétszürke német gránit idézi. Az emlékművön a csata egyes helyszíneire utaló jelzések vannak. 2011 végétől két kopjafa emlékeztet azokra a magyar katonákra, akik életüket veszítették a csatában.
