Julius Caesar vesztére nem hallgatott a tanácsukra, Claudius császár viszont mélyen hitt a haruspexek jóslásában. Mit mond a haruspex?
A római madárjós nem volt pap, de a római vallás papja éppenséggel átvehette a feladatát, ha kellett. Érdekes módon még élt az inauguráció latin kifejezés, vagyis eszerint a beiktatás, szó szerint madárjóssá tételt jelent. Ami persze bonyolultabb feladat volt annál, mint hogy valaki megállapította: holnap eső lesz, mert alacsonyan szállnak a fecskék, vagy a jövő évben több vesztes kimenetelű csata lehetséges, mert az istenek haragszanak a világra.
Számos, jót és rosszat előre hirdető jelet kellett figyelnie a görbe pásztorbottal felszerelt augurnak. Sőt, az sem volt elég, ha a madarak röptének tulajdonított jeleket ismeri, maga a görbe pásztorbot is mutatja, hogy eredetileg mindenféle állati viselkedésre ügyelnie kellett. Csak később korlátozódott a feladat a madarakra (latinul avis, auis).
Róma hatalmának növekedtével egyre több lett az augur. A testületet eredetileg 3 patricius alkotta. tagjainak száma még a királyok korában kétszeres lett; Kr. e. 300 óta 4 patricius és 5 plebejus augur volt, Sulla számukat 15-re, Caesar 16-ra emelte. A Pallas Nagylexikon szerint az augurok fő feladatát képezte az állami tisztviselők által elrendelt a madárjelek megfigyelése. A madarak megfigyelésében nem kizárólag a repülés irányára szorítkoztak; egyes madaraknál (pl. sas) figyeltek a repülés módjára is, másoknál (pl. varjú, bagoly) pedig a hangjukra. Bizonyos isteneknek szentelt madarak puszta megjelenésükkel szerencsét vagy szerencsétlenséget jelentettek.
Miután a jóslásuk megbízhatósága egyre csökkent, a formaszerűségnél egyébnek nem tekintették őket. Végül úgy döntöttek, hogy a jövendölést végezzék inkább a béljósok, a haruspexek. Ők már igazi papnak számítottak. Munkájuk – az áldozati állatok beleiből való jóslás – egyrészt keleti eredetű volt, hiszen a babilóniaiak is művelték, másrészt a rómaiak pedig legyőzték ugyan az etruszkokat, de valóságos sznobizmussal tekintettek mindenre, ami etruszk. Így hát elismerték az etruszk jövendőmondók, a haruspexek szakértelmét.
A római haruspex azonban nem magából az áldozati állat beleiből jósolt, hanem csak a májból. És azt is másképp, mint az etruszkok, őszerintük ugyanis a máj nem volt más, mint az ég tükre, és a májjóslás szorosan összefüggött a villámok helyéből való következtetésekkel. A májból levont eredményt államügyekben csak akkor lehetett felhasználni, ha a tanács, a senatus jóváhagyta. Claudius császár – Robert Graves ismert regényhőse – idejében Rómában hatvan haruspex alkotott kollégiumot, gondozva „a jövő tudományát”. Kollégiumuk élén a magister publicus állt. Claudius őszinte rajongója volt az etruszk hagyományoknak, tudott is ezen a nyelven, amelyről évszázadonként felfedezik, hogy rokona a magyarnak.
Etruszk haruspex volt a hagyomány szerint az a vak jós is, aki Julius Caesarnak azt javasolta, hogy március 15-én – ahogy Rómában mondják, március idusán – inkább maradjon otthon. De vesztére nem hallgatott a tanácsra. Ahogy a szenátus összegyűlt, Caesart megtámadta a szenátorok egy csoportja, és 23 (mások szerint 35) szúrást szenvedett el.
