Komjádi Béla nevét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a róla elnevezett sportuszodáról. De jó tudni, hogy Komjádi Béla, az első olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya volt, akinek neve egybeforrt a nemzeti játékunknak tekinthető vízilabdázás első aranykorával.
Komjádi Béla sportvezető, vízilabda szövetségi kapitány és sportújságíró, a magyar vízilabdasport egyik meghatározó egyénisége volt, a sportág atyjának is nevezzük idehaza. Az 1932. évi, Los Angelesben megtartott olimpián a magyar csapat szövetségi kapitánya 80 éve, 1933. március 5-én halt meg, alig 41 évesen agyvérzés következtében. 1892. március 15-én született Budapesten.
Fiatalon úszó volt az MTK színeiben, majd 1914-ben átnyergelt a vízilabdára. A szótlan, csendes Komjádi igazi csapatember volt, rendkívül jó taktikai érzékkel játszott hátvédet. Napközben a Magyar Általános Kőszénbányai Társaságnál dolgozott tisztviselőként. Életét az I. világháború változtatta meg: az önkéntes frontszolgálatból súlyos sebesülésekkel tért haza, s comblövése lehetetlenné tette, hogy saját gyermeke lehessen.
A Császár-fürdő katonai utókezelővé alakított szállodájában lábadozott, és a labdázó gyerekeket figyelve döntött úgy, hogy az úszásban és talán majd a vízilabdázásban tehetséges fiatalokat támogatja.
Felépülése után minden idejét és energiáját a vízilabdázásnak szentelte, sorra látogatta a dunai uszodákat, ahol gyermekeknek tartott játékos vetélkedőket.
A kiváló sportmenedzser
1916-ban a belvárosi reáliskola növendékei között bukkant rá a két Keserűre és a két Hlavacsekre (a név Homonnaiként vált legendává az uszodák világában). Később az FTC-ben ő fedezte fel Fazekas Tibort és Wenk Jánost, a magyaros vízilabda technika első képviselőit, az úgynevezett levegőjáték megteremtőit.
Komjádi a magyar sportéletben elsőként foglalkozott az utánpótlással és vezette be a tornatermi edzést, a légstopot és a légpasszt. 1917-től a III. kerületi TVE-ben dolgozott, s megteremtette az addig egyeduralkodó FTC riválisát. A hallatlan energiával dolgozó Komjádi bekerült a Magyar Úszó Szövetség játékvezetői keretébe, majd helyet kapott a szervezet vízilabda-bizottságában.
1924-ben kijuttatta a válogatott együttest a párizsi olimpiára, ahol világszenzációt keltve, vesztes helyzetből fordítva legyőzték a verhetetlennek hitt Nagy-Britanniát. A következő években a válogatott háromszor nyert Európa-bajnokságot és 1932-ben nagy esélyesként érkezett a Los Angeles-i olimpiára. (Az útiköltséget bemutatómeccsekkel teremtették elő, a nagy költségek miatt a tornán csak öt válogatott vett részt). A magyarok rögtön első mérkőzésükön 6:2-re verték a nagy ellenfél németeket, 17:0-ra a japánokat, 7:0-ra a házigazdákat. A brazilok ellen nem játszottak, mert a dél-amerikaiakat kizárták, miután rátámadtak a meccsüket vezető és minden szabálytalanságukat lefújó Komjádira.
„Komi bácsi” nem sokáig élvezhette a méltán kiérdemelt ünneplést: 1933. március 5-én meghalt, koporsóját játékosai vitték vállukon a temetőbe.
„Komjádi Béla, a magyar vízisport nagy halottjának emlékre kegyeletes ünnepséget rendeztek a rákoskeresztúri temetőben. Sárkány Miklós vízipóló kapitány meleg szavakkal emlékezett meg Komjádiról, akinek nevéhez a magyar vízisport legnagyobb nemzetközi sikerei és olimpiai bajnokságai fűződnek.” (Zólyomi Gyula)
A legendás szövetségi kapitány nevét viseli Budapesten a Császár uszoda mellett felépült korszerű fedett uszoda, a róla elnevezett Komjádi Kupa célja emlékének megőrzése, játéklehetőség biztosítása a felnőtt csapatok közvetlen utánpótlásának.
