A modern ipar egyik nélkülözhetetlen anyaga a kőolaj, aránylag új „felfedezés”. 155 éve, 1859. augusztus 27-ről 28-ra virradóra az amerikai Titusville mellett feltört a kőolaj az első kútból.
Igaz, hogy már az ókorban ismerték, széles körben használták a kőolajat orvosságként is. Hérodotosz megemlékezik Zakünnthosz csodás nafta-forrásáról, Plinius pedig Agrimentumról tesz említést, ahol bőségesen terem „égő folyadék”, Marco Polo a bakui nafta-kitörésekről ír, de ezek az utazók természetes feltörésekről számoltak be.
A kőolajbányászat és ezzel a kőolajipar története csak az 1859. évvel kezdődik, amikor egy volt vonatkísérő, Edwin Laurentine Drake a Seneca Oil Company elnökének, James Townsendnek a megbízásából fúrni kezdett. Drake csaknem egyéves előkészület után, 1859. április 1-jén kezdte meg a munkát a pennsylvaniai Titusville-nél, és 1859. augusztus 27-ről 28-ra virradóan a 21 méter mély lyuk száján feltört a fekete arany. A kút naponta 20-25 hordó kőolajat adott, ami akkor hordónkénti húsz dolláros áron 400-500 dollár bevételt hozott.
Ez a nap lett a kőolajbányászat születésnapja. Drake később visszatért New Yorkba, ahol a tőzsdén elvesztette a pénzét. Elfeledve, a legnagyobb nyomorban halt meg 1880-ban. 1934-ben az első kút forrásának 75. évfordulóján Titusville-ben felállították Drake szobrát, hogy ezzel állítsanak emléket a „kőolaj hősének”.
Az első kútfúrásra Magyarországon csaknem 30 évet kellett várnia. Zsigmondy Vilmos bányamérnök, aki elsősorban az artézi kútfúrásaival tette nevét ismertté, alkalmazta először a fúrásos kőolajkutatást hazánkban.
