200 évvel ezelőtt, 1825. szeptember 27-én elindult az első menetrendszerinti vasúti szerelvény Angliában. George Stephenson gőzmozdonyának pöfögése nemcsak technikai bravúr volt, hanem egy új korszak kezdete: a vasút hamarosan átformálta a gazdaságot, a városokat és az emberek mindennapi életét.
Amikor ma felszállunk egy modern, gyors és kényelmes vonatra, ritkán gondolunk arra, hogy mindez egy bányászfiú álmaival és egy pöfögő gőzmozdony csattogásával kezdődött. A vasút nemcsak a múlt része, hanem ma is összeköt embereket, városokat és történeteket. 1825. szeptember 27-én nyitották meg a világ első közforgalmú, menetrendszerű vasútját Angliában, Stockton és Darlington között. A 14 kilométeres vonalon elsőként George Stephenson gőzmozdonya, a Locomotion haladt végig egy utasokkal teli és áruval megrakott szerelvényt vontatva.
Ősi álmok, új megoldások
A kerekek és a sínek gondolata nem a 19. század találmánya. Már az ókorban használtak fakerekes szekereket vájatokban, később pedig a bányákban jelentek meg az első primitív vasutak. Az igazi fordulatot azonban James Watt gőzgépének továbbfejlesztése hozta el.
Az alexandriai Hérón már az ókorban több gőznyomással működő szerkezetet konstruált, ezek azonban inkább játékszerek maradtak. Az első használható gőzgép a francia Papin nevéhez fűződik, ennek egyetlen hengerében atmoszferikus nyomáson váltakozva zajlott a víz elgőzölögtetése majd kondenzálása.
A tökéletesített gőzgépet 1769-ben alkotta meg az angol James Watt, aki elkülönítette a hengert és a kondenzátort, az ő találmányától számítják az ipari forradalom kezdetét. A gőzgépet közúti jármű hajtására többen is igyekeztek felhasználni, elsőként a francia Cugnot szerkesztett gőzkocsit, James Watt segédje, Murdock pedig olyan gyors gépet barkácsolt, hogy maga sem érte utol és az végül egy templom oldalában állt meg. Az első működőképes gőzmozdonyt 1801-ben az angol Trevithick tervezte, de őt üldözte a balszerencse és nem tudta elterjeszteni találmányát.
Egy bányászfiúból mérnöki zseni
George Stephenson, a szerény bányászfiú tehetsége és szorgalma révén a korszak egyik legnagyobb mérnökévé vált. 1814-ben megalkotta első gőzmozdonyát, a Blüchert, amely már 30 tonna szenet volt képes elhúzni.
Stephenson 1781-ben egy szegény bányász második fiaként született. Iskolázására nem tellett, mivel azonban apja a bányában a vizet kiszivattyúzó gőzgépet kezelte, hamar megismerkedett a masinával. Először tehénpásztor volt, majd bejutott a bányába, ahol előbb egy lójárgányos gép lovait hajtotta körbe, amikor azonban kiderült, hogy ért a gőzgéphez, oda helyezték át. A formális oktatást annyira nélkülözte, hogy írni-olvasni csak tizenhat évesen, esti iskolában tanult meg. Nem sokkal később besorozták a hadseregbe, de mivel tudott helyettest állítani, nem kellett bezupálnia. A legális, ám drága eljárás azonban felemésztette megtakarításait, így nem tudott Amerikába emigrálni, ahogy tervezte.
Kísérletezésbe kezdett. 1815-ben Davyvel egy időben biztonsági bányászlámpát készített (a szabadalom jogán sokáig vitatkoztak), amelyet ezer fonttal jutalmaztak. Ezután olyan gőzhajtású jármű tervezésébe fogott, amely az akkoriban feltalált peremmel ellátott öntöttvas síneken teherszállításra is alkalmas. (Lapátkerékkel ellátott vízi gőzjárművet már a 19. század elején konstruált az amerikai Robert Fulton.) Munkájához természetesen felhasználta a Murdock és Trevithick eredményeit, de ő lett az, akinek sikerült az áttörés és aki nyereséges vállalkozássá tudta tenni a lokomotívot (szó szerint: magától mozgót).
Az 1814-ben készült Blücher ugyan mai szemmel kezdetlegesnek tűnik, de ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni.
A környék bányatulajdonosai 1822-ben döntöttek úgy, hogy Darlington és Stockton között vasutat építenek a szén szállítására. Mivel a gőzmozdony akkoriban újdonságnak számított, emellett drága, megbízhatatlan és lassú volt, a tervek között eredetileg lóvontatás szerepelt. Stephenson azonban meggyőzte a beruházókat gépe előnyeiről, legsúlyosabb érve az volt, hogy az ő gőzmozdonyai ötvenszer nagyobb teher szállítására képesek.
A vasút születését sokan ellenállással fogadták. Voltak, akik attól tartottak, hogy a száguldó szerelvények elriasztják a teheneket, megijesztik az utasokat, vagy éppenséggel az emberek nem is képesek majd elviselni a “őrületes” 30 km/órás sebességet.
A parlament által nehezen elfogadott törvény (a vitában olyan érvek is elhangzottak, hogy maga az ördög húzza a kocsikat, az eső kioltja majd a lokomotív tüzét, a szikrák felgyújtják a házakat, az utasok eszüket vesztik a tízmérföldes sebességtől) személyek szállítását is lehetővé tette a jelentéktelen szárnyvonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez a mai normál nyomtáv.
A Locomotion mozdony
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-én került sor. Ekkor indult el a történelem első menetrendszerinti vasúti járata Stockton és Darlington között. A Locomotion mozdonyt maga Stephenson vezette, a szerelvény pedig 450 utast szállított – a gőz pöfögése pedig világtörténelmet írt.
A kisajátítások ellen tiltakozó földesurak és a vasútban fenyegetést látók megnyugtatására, továbbá a balesetek elkerülése érdekében a vonalon először egy „Periculum privatum utilitas publica” (Az egyén kára a közösség haszna) feliratú zászlót hordozó lovas haladt végig. Csak ezután fűttette be Stephenson a saját tervezésű Locomotion kazánját, amely 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 kilométeres sebességgel, a teljes vontatási súly 70 tonna volt. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy a lónál gyorsabban utazott az ember. Az utasok többsége nyitott szénszállító kocsiban ült, de az előkelőségeket kísérleti jelleggel egy kezdetleges személyszállító vagonban helyezték el. (A Locomotion 1857-ben ment nyugdíjba és ma is látható Darlington állomáson.)
Néhány évvel később, 1829-ben Stephenson fia, Robert megépítette a híres Rocket (Rakéta) elnevezésű gőzmozdonyt, amely mindenkit lenyűgözött teljesítményével és sebességével: már 21 kilométeres átlagsebességgel, 34,4 kilométeres csúcssebességgel nyerte meg a rainhilli mozdonyversenyt.
Innen már nem volt visszaút: a vasút villámgyorsan elterjedt Európában és Amerikában egyaránt. Egy évvel később megnyitották a Liverpool-Manchester vasútvonalat és a vasparipa elindult világhódító útjára. Hamarosan Amerikában és Európában is gőzerővel kezdtek vasutat építeni, megkezdődött a vasút korszaka. Stephenson 1840-ben vonult nyugdíjba és 1848. augusztus 12-én halt meg. Budapesten is naponta találkozhatunk vele: a Keleti pályaudvar homlokzatáról tekint le négy méter magas szobra.
