Megépíttette a Sainte-Chapelle-t, támogatta a Sorbonne megalapítását. IX. (Szent) Lajos francia király, az egyetlen szentté avatott francia uralkodó, a keresztény lovagkirály eszményképe 800 éve született.
IX. (Szent) Lajos francia király, az egyetlen szentté avatott francia uralkodó, a keresztény lovagkirály eszményképe 800 éve, 1214. április 25-én született. VIII. (Oroszlán) Lajos és Kasztíliai Blanka fia, a Capeting-dinasztia sarja a Párizs közelében lévő Poissy kastélyában látta meg a napvilágot. A keresztény szellemben nevelt fiú mindössze 12 éves volt, amikor apja 1226. november 8-án bekövetkezett halálakor megörökölte a francia trónt.
A gyermek királyt anyja november 29-én Reimsben megkoronáztatta, és fia helyett kezébe vette az ország ügyeinek intézését. 1234 májusában – államérdektől vezérelve – feleségül adatta fiához az akkor tizenhárom éves Provence-i Margitot, de még hat évig gondosan távol tartotta egymástól a fiatalokat, akiknek házasságából később 11 gyermek született.
Az országot régensként irányító Kasztíliai Blanka élete végéig meghatározó szerepet játszott az udvarban, az ifjú Lajos önálló uralkodásának kezdete 1234-re tehető. A királyság megszilárdítása érdekében folytatta a lázadó főurak és az országba bevonuló angolok elleni harcokat. 1244-ben az angolok elleni győztes csata után maláriát kapott, és megfogadta, hogy gyógyulása esetén keresztes hadjáratra megy a Szentföldre, ahová ő vezette a két utolsó (a VII. és a VIII.) keresztes háborút.
Az első, 1248-ban indított hadjárat során bevette az egyiptomi Damiettát, de El-Manszúra mellett vereséget szenvedett, és 1250-ben fogságba esett. Magas váltságdíj fejében hamarosan kiszabadult, és – a katonai vereségből diplomáciai sikert kovácsolva – csak a szíriai keresztény városok megerősítése után, 1254-ben tért vissza Franciaországba.
Hadjárata sikertelenségéért az országában elharapózott, Istennek nem tetsző dolgokat okolta, ezért átfogó reformokba kezdett. Első lépésként 1254-ben kiadta az ún. Grande ordonnance-t, amelyet újabb rendeletek sora követett 1256-ig. Megreformálta az igazságszolgáltatást, királyi biztosokat nevezett ki, és megteremtette a parlament intézményének alapjait. Szigorú büntetéseket szabott ki a prostitúcióra, fellépett a szerencsejátékok és az uzsora ellen. 1180-ig visszamenőleg felülvizsgáltatta a peres ügyeket, és a jogtalanul birtokukat vagy jogaikat vesztetteket kárpótolta.
A legenda szerint Vincennes-ben egy tölgyfa alatt ülve rangra való tekintet nélkül személyesen ítélkezett alattvalói ügyeiben. Hatalma megszilárdítására 1259-ben békeszerződést írt alá III. Henrik angol királlyal, aki Lajost hűbérurának ismerte el. 1263-as pénzreformjával stabilizálta az ország pénzét, 1266-ban bevezette a sokáig használt, értékálló tours-i garast.
Karitatív intézményeket alapított, jelentős összegeket fordított a gótikus kultúra felvirágoztatására. Megépíttette a Sainte-Chapelle-t, támogatta gyóntatóját, Robert de Sorbont a róla elnevezett párizsi egyetem, a Sorbonne megalapításában, Beauvais-i Vince az ő biztatására írta meg az első nagy enciklopédiát, figyelemmel kísérte Aquinói Szent Tamás működését. Uralkodása alatt Franciaország kulturális, gazdasági és politikai téren is virágkorát élte, a keresztény lovagkirály eszményképének tartott uralkodót az egész nyugati keresztény világban tisztelet övezte, többször felkérték nemzetközi vitás ügyek rendezésére.
1270-ben hatvanezres sereg élén indult el második szentföldi hadjáratára. Csapatai sikerrel elfoglalták Karthágót, de a kitört pestisjárvány a királyt sem kímélte, 1270. augusztus 25-én Tuniszban meghalt. Párizsban temették el. Halála mély visszhangot keltett egész Franciaországban, egy korabeli népies költemény (Regrès du roy Looïs): «Mondom, hogy a jog meghalt és kialudt a loyalitás, midőn meghalt a jó király, a szent teremtmény. Kihez fordulhatnak most a szegény emberek, midőn meghalt a jó király, ki őket annyira tudta szeretni?»
A mélységesen hívő, szigorú erkölcsű, bőkezű adományokat osztó Lajost alattvalói már életében szentként tisztelték, VIII. Bonifác pápa 1297-ben hivatalosan is a szentek sorába emelte. Ő lett a francia monarchia, a francia katonák, a gomböntők, a harmadrendi ferencesek, a kőfaragók, a szobrászok és a márványcsiszolók védőszentje. Ünnepét augusztus 25-én tartjuk.
