Május utolsó vasárnapján, a magyar hősök emlékünnepén azokra a katonákra és harcosokra emlékezünk, akik történelmünk során az életüket áldozták a hazáért.
Május utolsó vasárnapján, idén május 30-án tartják országszerte a magyar hősök emlékünnepét.
Az Országgyűlés által 2001. június 19-én, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről elfogadott LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk „az elmúlt ezredév magyar hőseire”, akik életüket adták a hazáért.
Az ünnep eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amelyet báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezett, s amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és „az utókor számára meg kell örökíteni” „nemzetünk hősi halottainak” kegyeletteljes tiszteletét.
Az önkormányzatok vagy a tehetősebb polgárok már az első világháború elején több faluban emléktáblát emeltek az elesetteknek. 1915-ben megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB), ám a szervezet által propagált, magyar önfeláldozást hirdető szimbólumot kevés helyen állítottak fel.
Az 1917-es törvény nyomán 1938 végéig 1086 világháborús emlékművet emeltek Magyarországon. Az emlékművek mellett nagyon sok helységben létrehozták a hősök kertjét, ahol fejfákat állítottak az ismeretlen vagy távoli helyeken eltemetett katonáknak.
Az 1924. évi XIV. törvény március 15. és augusztus 20. mellett mint nemzeti ünnepet bevezette a hősök emlékünnepét, május utolsó vasárnapját jelölve meg annak időpontjául. Május utolsó vasárnapja mellett praktikus szempontok miatt döntöttek: a mezőgazdasági munkák ekkor még nem vonják el a gazdákat az ünnepléstől, viszont a sírok díszítéséhez már elegendő virág áll rendelkezésre.
1929. május 26-án az Andrássy út végén álló ezredévi emlékmű előtt Bethlen István miniszterelnök felavatta a nemzeti hősök országos emlékkövét, amelyet Kertész K. Róbert tervezett.
A második világháború alatt, 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is, akiknek nevét bevésték az első világháborús emlékművekbe.
A második világháború utáni első években még megtartották a hősök emlékünnepét, sőt emlékművek is készültek. Az ünnep azonban fokozatosan elhalt, mivel a Horthy-hadsereg katonáit egy fasiszta hadsereg tagjainak minősítette a mindinkább a kommunisták által uralt politika. A szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság is azt követelte a kormánytól, hogy szüntesse meg az emléknapot.
1956-ban kicserélték a Hősök terén 1929-ben elhelyezett emlékkövet, és a Gebhardt Béla által tervezett magyar hősök emlékkövét állították a helyére. Sok helyen még ezután is megemlékeztek az elesett katonákról, de csak halottak napján.
A 2001-ben már ismét megünnepelt emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért – az 1956-os forradalom idején is. 2001. augusztus 18-án a millennium jegyében Budapesten ünnepélyes keretek között újraavatták a megújult Hősök terét, átadták az Ezredéves Emlékmű megszépült szobrait, és katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a hősök emlékkövét. Szintén a rendszerváltás után, 2001-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kezdeményezésére a Rákoskeresztúri Újköztemetőben felavatták a Magyar Hősök Emlékparkját, ott, ahol korábban mintegy 25 ezer katona sírját őrző temető volt, amelyet az 1960-as évektől fokozatosan felszámoltak.
