Mindenszentek napján nemcsak a templomokban, hanem a temetők csendjében is fellángol a fény: a gyertyák ezernyi lángja azokra emlékeztet, akik már nincsenek közöttünk, mégis velünk élnek. A november 1-jei ünnep évszázadok óta a keresztény világ egyik legmeghittebb pillanata – egyszerre szól a hitről, a közösségről és az emlékezés emberi méltóságáról.
Mindenszentek ünnepe a megemlékezés és a csend napja
A mindenszentek (latinul Festum Omnium Sanctorum) a katolikus egyház egyik legősibb és legmélyebb jelentésű ünnepe: az összes üdvözült lélek, azaz a megdicsőült egyház tagjainak emléknapja. Magyarországon 2000 óta – fél évszázados szünet után – ismét munkaszüneti nap november 1-je, hogy mindenki méltóképpen megemlékezhessen szeretteiről és a szentek seregéről.
A római és görög katolikus egyház ekkor tartja az ünnepet, míg a keleti ortodox egyház pünkösd utáni első vasárnapon emlékezik meg a szentekről. A protestáns felekezetek teológiájukból fakadóan elvetik a szentek kultuszát, mégis sokan ápolják a személyes megemlékezés hagyományát.
A mindenszentekhez kapcsolódó halottak napja (november 2.) idővel túlnőtt az egyházi kereteken, és általános népi emléknappá vált. Ilyenkor az ország temetői megtelnek virággal, mécsesekkel és csendes beszélgetésekkel; családok, barátok keresik fel elhunyt szeretteik sírját, hogy néhány percre újra kapcsolatba léphessenek velük – gondolatban, imában, emlékben.
Mindenszentek ünnepének eredete egészen a 7. század elejéig vezethető vissza. 609-ben (vagy 610-ben) IV. Bonifác pápa a római Pantheont – az antik istenek templomát – keresztény szentéllyé alakíttatta, és minden vértanú tiszteletére szentelte fel. Később III. Gergely pápa a Szent Péter-bazilika egyik kápolnáját „minden tökéletes igaz” emlékére ajánlotta, ezzel kiszélesítve az ünnep jelentését.
A 8. században az ünnep időpontja május 13-ról november 1-jére került át – valószínűleg azért, hogy keresztény tartalommal töltse meg a kelták újévi, halottkultuszhoz kötődő ünnepét, a Samhain-t.
835-ben Jámbor Lajos császár hivatalosan is elismerte mindenszentek napját, amely azóta a keresztény világ egyik legmeghittebb emléknapja.
A liturgiában a hívők ezen a napon a lucernárium nevű szertartáson is részt vehetnek – ez a 10. századból származó, gyertyafényes imádság, mely a fény győzelmét hirdeti a sötétség felett, és az örök világosság reményét idézi meg.
Mindenszentek estéjén Magyarországon is általános szokás, hogy rendet teszünk és virágot helyezünk a sírokra, majd gyertyát gyújtunk – a fény a hit, a szeretet és az emlékezés jelképe. A mécsesek sora nemcsak a halottakra emlékeztet, hanem arra is, hogy az emberi élet múlandóságában is ott rejlik a fény, amely összeköt élőt és holtat, múltat és jelent, hívőt és kétkedőt egyaránt.
