A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, a legnagyobb keresztény ünnep. Húsvétkor a keresztény világ azt ünnepli, hogy Jézus mártírhalálával magára vállalta az emberiség bűneit, s ezzel megváltotta és üdvösségre, örök életre vezette őket. A húsvéti ünnepkör egybeesik a tavasz kezdetével is.
Húsvét – a kereszténység legnagyobb ünnepe
Az ünnepek ünnepét (solemnitas solemnitatum) a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap tartják; időpontja legkorábban március 22-re, legkésőbb április 25-re eshet. Ehhez igazodik a keresztény naptár változó időpontban tartott összes ünnepe. Húsvétot negyvennapos böjti időszak előzi meg (nagyböjt), s ennek utolsó hete a nagyhét.
PILINSZKY JÁNOS: FELTÁMADÁS
(részlet)
Az első világító „szó” a húsvéti éjféli mise után hangzik el: „Krisztus föltámadott” – mondja a fiatal Nyehljudov szerelmének, Katjának. S a leány: „Valóban föltámadott”. Évszázados szavak a húsvéti gyertyák fényében, de milyen éretlenül hangzanak a fiú szájából! Hogy mennyire éretlenül, azt igazán akkor érezzük, amikor évek múltán a jelenet szóról szóra megismétlődik közöttük, de most már valóban hittel, egész életük, bukásuk és feltámadásuk valóságával.
A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe, amelyet a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon (március 22. és április 25. között) tartanak.
A kereszténység fő ünnepe az ószövetségi pászka (héberül pészach, latinul pascha) ünnepéből nőtt ki. Ennek az előképnek – a keresztény tanítás szerinti – beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre.
DSIDA JENŐ: MIELŐTT
A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.
A Názáreti Jézust közvetlenül a zsidó húsvét előtt (valószínűleg i.sz. 30. április 7-én) Poncius Pilátus halálra ítélte, keresztre feszítették (nagypénteken), és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak.
A keresztény vallási előírások szerint Krisztus feltámadásának ünnepét böjti időszak készíti elő a hamvazószerdától nagyszombatig tartó negyven napon.
A húsvéti ünnep központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája (latinul vigilia paschalis), más néven húsvét éjszakája szertartása. Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és halál fölött, ebben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadt Üdvözítőt, mint a világ világosságát jelképezi. Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak.
A feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri szabadtéri ünnepi misén zarándokok százezrei előtt mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és „Urbi et orbi” (a városhoz – Rómához – és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus egyházfő számos nyelven köszönti a világ legkülönbözőbb országaiból összesereglett híveket, magyarul a következő üdvözletet szokta mondani „Krisztus feltámadott, Alleluja”.
A húsvét elnevezés a böjti időszak megszűntére utal, tehát ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek megáldása, amely az utolsó vacsorára és Jézus csodálatos kenyérszaporítására emlékeztet. Bárányhúst vagy helyette sonkát, kalácsot, tojást, sok helyen bort, más ételeket is visznek ilyenkor a templomba szentelésre, a jellegzetes húsvéti ételeknek szimbolikus jelentésük van. (A bárány Jézus életáldozatának jelképe, a kalács Jézus feltámadására utal, aki megjelent tanítványainak, a kenyeret megáldotta és tanítványaival evett.)
