„A holtak álmai felett / Szépen virúl a kegyelet / E nyúgalom-hazában;” Országszerte sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját mindenszentek és halottak napja alkalmából.
November 2-án, halottak napján a ünnepélyesen megemlékezünk minden elhunytról, különösképpen „a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről”.
Az egyház a „testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga hagyományai szerint tesz eleget”. Az egyház kezdettől imádkozik az elhunytakért.
(Szent) Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy mindenszentek ünnepét követően az összes elhunyt emberről is megemlékezzenek. A halottak napját először 998-ban tartották meg, majd hatására. Az ünnep eredete 998-ra tehető, kezdetekben, a 11. században csak a clunyi bencés szerzetesek, majd széles körben elterjedt az ünnep, ma már az egész keresztény egyház és világi hatalom megemlékezik ilyenkor az elhunytakról.
ARANY JÁNOS: TEMETŐBEN
A holtak álmai felett
Szépen virúl a kegyelet
E nyúgalom-hazában;
Hűs a berek és zöld a hant:
A hála műve megfogant,
S tovább tenyész magában.
Ki tudja, mily rég lehete
Hogy itt az első csemete
Először hajta lombot!
Azóta hány délceg fa lőn
Fej-oszloppá e sírmezőn –
És hány szív összeomlott!…
(1852 jún.)
Ezen a napon az elhunyt hozzátartozóikra emlékeznek az élők, rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak az eltávozottak tiszteletére.
A hiedelem szerint a halottak hazalátogatnak egykori házukba, így sok helyen számukra is terítenek az asztalnál.
A népi babona szerint, aki halottak napján virágot szakít egy sírról, azt magával viszi a halott. Égő gyertyát sem szabad egyik sírról áttenni a másikra, mert a bűn átszállna egyik elhunyt lelkéről a másikéra.
Néhány mezőgazdasági szokás is kapcsolódik november első napjaihoz: több helyen ekkor hajtották be az állatokat a téli szállásra, és ekkor fogadták fel az új cselédeket és parasztokat is.
Ennek a napnak éjszakáján a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. A hiedelemtörténetek szerint harangszó vagy világítás véletlenül a templomba tévedő ember észreveszi, hogy ott a halottak miséznek. Halottak napján szokás megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. Gyimesben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat, odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Ipolyhídvégen halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.
Ezen a héten tilos bármiféle munkavégzés, nehogy megzavarják vele az elhunytak nyugalmát. Tiltották a mosást, mert attól féltek, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Sok helyen nem végeztek semmilyen földmunkát, nehogy keléses legyen a bőrük. A családok este kilátogatnak a sírokhoz, s amikor megszólalnak a harangok, mindenki elmond egy imát a halott lelki üdvéért.
November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.
