„Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért… Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.” Elhunyt szeretteinkre Ady Endre gyönyörű soraival gondolunk.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű a mindenszentek ünnepénél: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.
A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
ADY ENDRE: HALOTTAK NAPJA
A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. Pazar és drága koszorúk itt, ügyetlenül kötözött szegények amott. De virág mindenütt…
A felékesült síroknál pedig kegyelettel áldoztak az élők.
A nagyváradi temetőkbe költözött ki tegnap a nagyváradi élet. Valóságos zarándoklás volt ez. Hiszen halottja mindenkinek van…
De azokat a sírokat, ahol a nagyobb hevülésű szívek porladoznak, keresték fel legtöbben.
Mikor az alkonyat s a köd leszállt, s komoran kegyetlen mementóval zúgtak a harangok, legtöbben voltak a temetőben.
Ekkor vonult ki hagyományos módon a jogakadémia ifjúsága is. A Szigligeti utcába mentek, ahol a nagy író emléktáblájánál Dukesz István joghallgató mondott szép tartalmas emlékbeszédet. Innen a fő utcán keresztül Rulikovszky Kázmér sírjához vonult az ifjúság, s ott Ormay Lajos, az ifjúsági önképző egylet elnöke dicsőítette megható szavakban a lengyel származású magyar vértanú emlékét. Innen visszatért a menet Nagy Sándor vértanú tábornok emléktáblájához, ahol Sebő Mihály mondott lelkes, szép beszédet. Innen az olaszii temetőbe ment az ifjúság, ahol Személyi Kálmán volt tanár sírjánál Bay László, Hoványi Lajos volt igazgató sírjánál Aliquander Ödön, Kudelka József volt tanár sírjánál Damjanovich Miklós mondottak megható emlékbeszédet. Beszédeket tartottak az elhunyt joghallgatók sírjánál is.
Hasonló kegyelettel áldoztak a nagy halottak emlékének a nagyváradi iparos ifjúsági egylet tagjai is, akik dalárdájukkal vonultak ki Rulikovszky és Nagy Sándor sírjához.
A nagyváradi színtársulat tagjai pedig ma tették le koszorúikat Rónai Gyula, a nagy színész és Sándorffy, a nagy színész mentor sírjaira.
Budapesten kora reggeltől fogva egymást érték a koszorúktól terhes kocsik, főleg a Kerepesi úton, amelyek valamennyien a Kerepesi temetőbe robogtak, ahol ezt a gyászünnepet, mint rendesen, most is a legnagyobb pompával tartották meg…
Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért… Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.
Szabadság 1900. november 3.
