„És most már tudtam a szót, emlék az ő neve / Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben / Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én” Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.
Mindenszentek ünnepén, november 1-jén azokra a feddhetetlen, szent életű emberekre emlékeznek, akiknek nincs külön napjuk a katolikus kalendáriumban.
November 1-je azoké a szenteké, akikről az egyházi naptár név szerit nem tesz említést: ez a mindenszentek napja (Festum Omnium Sanctorum) amelynek eredet a IV. századig nyúlik vissza. Kezdetben a pünkösd utáni első vasárnapon ünnepelték, s a görög katolikusoknál ezt az időpontot azóta is a szentek vasárnapjának nevezik.
A keleti egyház már 380-ban megtartotta mindenszentek ünnepét, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609-ben Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
A római katolikusoknál a VII. században tűnt fel a mindenszentek, s 844-ben vált egyetemes ünneppé.
III. Gergely pápa (731-741) „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette május 31-ét, mindenszentek ünnepét: „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”.
Végül IV. Gergely pápa (827-844) helyezte át november 1-jére. Mindenszentek napját állami ünnepként is számon tartották, a pártállami időkben ez megszűnt, majd 2001 óta újra munkaszüneti nap lett Magyarországon.
KARINTHY FRIGYES: MINDSZENTI LITÁNIA
(részlet)
Az a kis fájás, mégis oly végtelen mély
Halálos kínpadnál élesebb és mélyebb
És most már tudtam a szót, emlék az ő neve
Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város, emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
Isten veled, eltünő mult, valaha valóság
Véled is, emlék, ismétlődő, elfogyó kép a tükörben
S még veled is, magaddal, én lelkem, tompa tükör
Ünnnepi kalendáriumában Bálint Sándor megemlíti, hogy „Bár az ünnep a szentek egyetemes egyességét lelkendezve hirdeti és ezzel az európai közösségtudat kialakításában jelentős része volt, önállóságát, liturgikus rangját azonban nyilván a jozefinizmus lelkipásztori közönye következtében teljesen elvesztette, és gyakorlatilag a halottak napjának vigíliája lett belőle.
A mindenszenteki búcsúnap megülése ezért mind a lelkipásztornak, mindpedig a híveknek sok töprengést okoz. Ragaszkodnának a nap ünnepélyes megtisztelése érdekében a summázó jellegű titulushoz, de ugyanakkor már a következő napra gondolnak. Elsorvasztotta a kultuszt az is, hogy Mindenszentek a legújabb időkig pirosbetűs parancsolt ünnep és ezért a búcsúnapot számos helyen előrehozzák Krisztus király vasárnapjára, vagy pedig a következő vasárnapra teszik át.”
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket. Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, ötven év után ismét munkaszüneti nap.
A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Várhatóan már a hosszú hétvége első napján sokan keresik fel elhunyt szeretteik sírját, ezért a temetők hosszabb ideig tartanak nyitva.
A mindenszentek ünnepét követő, november 2-ra eső halottak napján az egyház ősi gyakorlatának megfelelően imádkoznak a meghaltakért, illetve üdvösségükért, ez a nap egyházi ünnepből vált fokozatosan általános megemlékezéssé az elhunytakról. Az ünnepet a mai formájában először Szent Odilo clunyi bencés főapát rendelte el 998-ban szerzeteseinek.
