Mindenszentek ünnepe ma már nemcsak a hívőké – mindenki gyertyát gyújt az eltávozottakért abban a temetőben, ahol szerettei nyugszanak. Talán picit megkönnyebbülten tapasztaljuk: sokak története halálukkal még nem ér véget.
Más temetőkbe nem a halottak napján járunk, hanem vakációban, szabadságunk idején, kirándulások, utazások során. Talán picit azért is, hogy megkönnyebbülten tapasztaljuk: a hírességek története halálukkal még nem ér véget.
A temető nemcsak emlékkert és kegyhely, hanem egyfajta helyi látnivaló is, elsősorban művelődés- és művészettörténeti emlékeivel, ismert személyiségek, híres nagyságok, rajongott sztárok végső nyughelyével.
Némely temető megtekintése utazási irodák programjaiban, turisztikai kínálatokban is szerepel, mint például Kolozsvárott a házsongárdi, ahová a XVI. századtól Erdély hírességeit, politikusait, művészeit, íróit temették. De ilyen Szentpétervárott a szótlanságba burkolódzó Piszkarevszkoje – több mint félmillió ember nyughelye -, vagy Kós Károly kalotaszegi temetője, ahol a fejfákra ezt vésik: „Itt várja Jézusát „.
Messze földön híres fából faragott sírjeleiről a telkibányai kopjafás temető: a kopjafák faragványai az elhunyt nemét, korát, családi állapotát egyaránt elárulják. A magyar Himnusz költője, Kölcsey Ferenc végső nyughelyének szatmárcsekei temetője Európa-hírű: hatszáz, orrával égnek álló csónakot formázó fejfa várja, hogy eredetét és jelentését egyértelműen megfejtse a tudomány.
Réges-régi és újabb temetők egyaránt lehetnek érdekesek. A Felső-Tisza-vidéki Karos község határában az egyik leggazdagabb sírmellékletű temetőt tárták fel a honfoglalás korából: a sok pénzérme, a díszes szablyák, övveretek és tarsolylemezek arra vallanak, hogy a magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki első hatalmi központját.
Ezer évvel későbbi a Kerepesi úti köztemető: 1847-ben nyitották meg, de nagy területe és akkor még nehéz megközelíthetősége miatt csak 1849-ben temettek ide először. Itt nyugszik Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, s még számos kiemelkedő alakja a magyarságnak – tudósok, művészek, államférfiak -, s a művészi kivitelű síremlékek száma is szinte beláthatatlan.
A nemzet nagyjai számára létrehozott sírkert gondolatát Széchenyi István vetette fel. A sírkert a 19. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. A magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak itt található sírhelyei közül több mint másfél ezer védett. A síremlékek jelentős része fontos művészeti emlék, híres szobrászok alkotása. A temető parkja gazdag növény- és állatvilágáról is ismert.
A ma már Nemzeti sírkertnek nevezett, 55 hektáros temetőben alussza örök álmát többek között Ady Endre, József Attila, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Blaha Lujza, Stróbl Alajos, Lechner Ödön, Hauszmann Alajos. Külön parcellában temették el az 1949-ben koncepciós perekben halálra ítélt magyar kommunistákat, így például Rajk Lászlót.
Az 1950-es években a temetőt zárttá nyilvánították és főleg baloldali politikusokat hantoltak el, állami pompával.Ide temették Kádár Jánost és 1993-ban Antall Józsefet, a kommunista korszak utáni első demokratikusan választott kormány miniszterelnökét is.
Nem sokan tudják, hogy Paraguay fővárosában, Asunciónban, pontosabban a mellette levő kis településen is létezik egy magyar temető. De vajon ismerjük-e itthoni temetőinket?
Parcellák, panteonok, síremlékek, jeltelen sírok, szimbolikus sírok, újratemetések hantjai, zarándokhelyek: kinek Rákoskeresztúr, kinek Farkasrét, kinek Óbuda temetője tartozik a pesti polgárok által ilyen tájt kötelezően meglátogatandók közé. Máskor pedig nem is mindig virágcsokorral, akár turistabakancsban, fényképezőgéppel. Kegyelet persze ez is, hiszen a felkeresett sírokban nyugvók valamikor életünk részei voltak: kedvenc olvasmányélményünk vagy zenénk szerzőjeként, tanárunkként, egy-egy festmény megalkotójaként őrizzük a nevüket, avagy láttuk Thália szentélyében, netalán egy másik színpadon, a politika porondján. Tanításuk, műveik megmaradtak, távozásukkal mégis szegényebbek lettünk.
Akinek világjárásra van módja, Bécsben járva nem hagyja ki a Simmeringer Hauptstrasse központi temetőjét, a Zentralfriedhofot, ahol a zene óriása, Beethoven nyugszik, Schubert és a keringőkirály, ifjabb Johann Strauss mellett. Holt zeneköltők társasága? – juthat eszünkbe New Yorkban, a bronxi Woodlawn temetőben is, ahol Miles Davis (1926-1991) nyugszik a dzsessz másik kiemelkedő művészével, Duke Ellingtonnal együtt.
Buenos Airesben a La Recoleta negyed fő nevezetessége ugyancsak a temető. Ott áll a 33 évesen elhunyt Evita (Eva Peron, a rendkívül népszerű elnökné) síremléke. Állandóan virág borítja, rengeteg a látogató, hosszú sorban várakoznak arra, hogy lefotóztathassák magukat a síremlék előtt. Ennél több embert csak a rock legendáinak végső nyughelyeinél látni: Jim Morrison – újabban ráccsal védett és rendőrkordonnal őrzött – síremléke körül a világ talán leghíresebb temetőjében, a párizsi Pere Lachaise-ben, Elvis Presley sírjánál az Egyesült Államokbeli Tenessee szövetségi államban és a harmadik leglátogatottabb rocker-síremlék körül a washingtoni Rentonhoz közeli Greenwood temetőben, ahol még emlékkönyvben is megörökíthetik ottjártuk tényét Jimi Hendrix rajongói és tisztelői.
Rajongók és tisztelők? A két kategória nem ugyanaz. Elvist eredetileg édesanyja, Gladys mellé helyezték örök nyugalomra a Memphis’ Forest Hills-i temetőben, a Presley család kriptájába. A rock and roll királyát később azonban Gracelandbe vitették, miután a legendás énekes több „rajongóját” tetten érték, amint éppen a kriptát fosztogatták.
Akik erre vetemedtek, nem sokat tarthattak a tiszteletről, a kegyeletről és az örök nyugalomról.
