A Frauenkirche a drezdai bombázás éjszakáján, 1945. február 13. és 14. között több mint 300 védelmet kereső ember életét mentette meg. A templom homokkő kupolája csak egy nappal később omlott össze.
Kezdetben a drezdai Frauenkirche – Miasszonyunk templom – egy kis román stílusú épület volt, amelyet a 11. században építettek. Újabb 700 év telt el, mire lenyűgöző kupolája a helyére került. A barokk remekmű a második világháború alatt lett bombázás áldozata.
Az Elba-parti város leghíresebb egyházi épülete a szászországi protestáns templomépítészet és az európai barokk egyik gyöngyszeme, amelynek központi része 1726-1743 között épült fel, egyike volt azoknak a műemlékeknek, amelyek egy háború áldozatává váltak.
A reformáció után a korábban katolikus egyház a szász választási rezidencia evangélikus gyülekezetének adott otthont. Azonban a 18. században a régi templomépület romosnak bizonyult, ezenkívül a hívek növekvő számának már nem kínál elegendő helyet. Megnyílt az út egy új épület építése előtt. 1722-ben a városvezetés a drezdai tanács ácsát és építészét, George Bährt bízta meg egy új templomépület megtervezésével. Majd 1726-1743 között felépült a központi rész, ami Bähr végleges terve szerint, a fakupolás tetőt is tartalmazta.
Az alapkövet 1726. augusztus 26-án tették le, és majdnem 17 év telt el a teljes befejezésig. Amikor az építkezés 1743. május 27-én a kupolakereszt hozzáadásával véget ért, George Bähr már öt éve halott volt. Ekkoriban a lakosság már régóta használta „templomát”, mert a belső teret kilenc évvel korábban, 1734. február 28-án szentelték fel Kreuzkantor Theodor Christoph Reinhold zenéjére. A Frauenkirche 1736-ban megkapta „jelvényeit” is, köztük a Silbermann-orgonát, amit maga Johann Sebastian Bach készíttett el, és a hivatalos bemutatkozás előtt egy több órán át tartó koncerten tesztelte.
A templomot először mindössze 17 évvel az építés befejezése után, 1750-ben semmisítették meg. A hétéves háború alatt II. Frigyes porosz király csapatai kifejezetten a Frauenkirche kupoláját lőtték. A harcok során Drezda óvárosának egyharmada elpusztult, a régi Drezda egyik jellegzetes épülete, a Kreuzkirche is romokban hever. A Frauenkirche azonban túlélte a háborút.
Több mint 60 évvel később a templom egy teljesen másfajta ostromot élt át. 1843. július 6-án a „Szász férfiak második általános zenei fesztiválja” került megrendezésre a Frauenkirchenben, ahol Szászországból 1200 énekes és mintegy 100 zenekari zenész mutatta be Richard Wagner művét. Wagnert abban az évben nevezték ki Szászország királyi karmesterének, és a kórusfesztivált kifejezetten az ő tiszteletére szervezték meg. Ő pedig nemcsak részt vett a szervezésben, de erre az alkalomra komponálta a Das Liebesmahl der Apostel című kórusművet is, amelyet később második feleségének, Cosimának ajánlott.
A második világháború kezdete előtt repedéseket fedeztek fel a hatalmas kupolában, ezért a templomot 1938-ban bezárta az épületrendészet. 1945-ben a híres drezdai szőnyegbombázás a Frauenkirchét sem kímélte. 1945. február 13-án éjszaka és február 14-én hajtotta végre Drezda ellen a brit és az amerikai légierő a második világháború egyik legpusztítóbb légitámadását, legalább 35 000 ember életét vesztette és a város nagy részét letarolta. A Frauenkirche 300 védelmet kereső ember életét mentette meg a bombázás alatt. Azonban miután a templomalagsorban lévő filmraktár kigyulladt és egy napon át nagy hővel égett, a belső oszlopok megadták magukat és kiégtek. Február 15-én reggelre a homokkő kupola bedőlt és leomlott.
A romokból közvetlenül a háború után kiemeltek több mint 800 darabot az eredeti építőkövek közül, a romeltakarítás során pedig még több mint 3000 további került elő. Kimentették a barokk oltár több mint 2000 darabját is, s ezt mind felhasználták a felújításnál. A kupolán elhelyezett, 8 méteres kereszt csúcsa 91 méter magasságban van.
A Frauenkirche a 18. század eleje óta uralta, s most újra ma is kupolájával Drezda belvárosát és annak szoluettjét.
A Frauenkirche évtizedeken át – több más neves épülettel együtt – a „háborús mementó” kétes hírnevét élvezte, az égre meredő csupasz falaival idézve föl a látogatókban az angolszász bombatámadás kegyetlen és értelmetlen voltát. Aki mostanában jár Drezdában, a Neumarkton: a Közlekedési és a Higiéniai Múzeum szomszédságában található Frauenkirche
Míg azonban a Kreuzkirchét, a Zwingert vagy a Semper Operaházat az egykori NDK vezetői idővel újjáépítésre méltónak találták, a Miasszonyunk temploma nem kapott kegyelmet. Számára csak a híressé vált keletnémet fordulat után ütött a „feltámadás”, órája. Ebben bizonyára szerepet játszott Helmut Kohl történelmi beszéde, amely 1989. december 19-én éppen a templom romjai előtt hangzott el. Az akkor még csak nyugatnémet kancellár félreérthetetlenül célozgatott a két német állam közötti szálak szorosabbra vonására, amit még jobban aláhúztak pátosztól fűtött zárószavai: „Isten áldja német hazánkat”.
A felújítási munkálatok az eredeti tervek szerint 2006-ban, a város fennállásának 800 éves jubileumára fejeződtek volna be. Frauenkirche újjáépítésének feladata folyamatosan tolódott. Ráadásul a rekonstrukció költségei folyamatosan emelkedtek. A helyreállítás költségeihez több mint 100 millió eurót adományoztak a világ minden tájáról.
k – az 1990-es évek elejére már 300 millió márkát meghaladó összegről szóltak. Egyre többen kételkedtek abban, hogy az újjáépítés csupán közadakozásból finanszírozható lesz.
Ami a költségek emelkedését illeti, ebben már hagyományai vannak a Frauenkirchének. Amikor Erős Ágost szász király 1723-ban elrendelte a templom megépítését, a drezdai városi tanács túl magasnak találta George Bähr építőmester első költségvetését. A tanácsurak csak azután adták áldásukat a tervre, hogy Ba:hr mester 103 ezerről 83 ezer tallérra faragta le a büdzsét. Húsz évvel később, a templom elkészültekor mindazonáltal a kiindulási összeg több mint háromszorosa szerepelt a végszámlán: 288 810 tallér.
A rekonstrukció szorgalmazóinak vezéralakja, Ludwig Güttler drezdai trombitaművész azonban hidegen hagyják az efféle baljós összehasonlítások. Ő maga 60 ezer márkával járult hozzá az újjáépítés pénzalapjához.
