Az egyetlen amerikai elnök, akit négyszer választottak meg hivatalára százharminc éve, 1882. január 30-án született. Franklin Delano Roosevelt a négyszeres elnökség és a történelem nagy korszaka önmagában is világtörténeti szerephez juttatta.
Amerika történetének egyik legnagyobb formátumú elnöke gazdag, holland-francia eredetű családból származott. Kiváló oktatásban és neveltetésben részesült, az Európában tett utazások révén folyékonyan beszélt németül és franciául, sőt a sportban is jeleskedett. Igen nagy hatással volt rá egyik középiskolai tanára, aki sokszor beszélt arról a keresztény kötelességről, hogy a tehetősebbeknek segíteniük kell a rászorulókat.
Roosevelt a Harvard, majd a Columbia Egyetemre járt, ahol már a politikával is kacérkodott – főként azután, hogy ötödfokú unokatestvére, Theodore Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke. Fiatal ügyvédként 1902-ben, egy fehér házi fogadáson találkozott Eleanor Roosevelttel, az elnök unokahúgával, akit 1905-ben – anyja heves tiltakozása ellenére – feleségül vett. Eleanort „Ted bácsi”, azaz Theodore Roosevelt kísérte az oltár elé.
A két fiatal természete nagyon különbözött, de korai levelezésükből egyértelműen kiderül, hogy rajongva szerették egymást. A következő években sorra jöttek a gyerekek: Anne, James, Franklin (ő hét hónaposan meghalt), Elliott, majd a másik Franklin és John. „Tíz évig folyamatosan szoptattam vagy terhes voltam” – írja Eleanor visszaemlékezésében.
Roosevelt a jogi karriert politikaira cserélte, jól hangzó neve és összeköttetései sok ajtót megnyitottak előtte. Woodrow Wilson elnöksége idején a haditengerészetnél dolgozott, és az amerikai flottát a világ élvonalába emelte.
1920-ban a Demokrata Párt alelnök-jelöltje volt, de a választást a republikánus párti Warren Harding nyerte meg. A következő évben a kudarc után a jog világába visszavonult Roosevelt deréktól lefelé teljesen megbénult. Az orvosok gyermekparalízist diagnosztizáltak nála (ma valószínűbbnek tűnik, hogy Guillain-Barré szindrómája volt). Bár élete végéig küzdött a betegség ellen, hosszú ideig sikerült is titkokban tartani a betegségét, nyilvános szereplései alkalmával beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta, mert nem volt hajlandó tolószékben megjelenni. Lábadozása után elszántan tért vissza a politikába.
1928-ban ismét kilépett a nagypolitika porondjára. Kétszer választották meg New York állam kormányzójává, majd 1932-ben egy új politika és egy új társadalmi megállapodás ígéretével az Egyesült Államok 32. elnöke lett. A már kihűlt kapcsolatuk ellenére Eleanor Roosevelt tökéletesen játszotta a szerető feleség szerepét, az asszony eleinte viszolygott a „First Lady” szerepkörétől. Mi sem állt távolabb tőle, mint az udvariassági teadélutánok és a pompázatos estélyeken való bájolgás. Néhány éven belül azonban rájött, hogy többet tehet az elesettekért elnökfeleségként, mint addig valaha. A First Lady olyan szociális problémák szószólója lett, mint a gyermekmunka, a feketék helyzete és a munkanélküliség. Részt vett a demokrata párt munkájában, rendszeresen publikált különböző lapokban, egymást követték rádiószereplései. 1928-ra már ő volt a legismertebb női politikus az országban.
1933 márciusában iktatták be hivatalába, első elnöki terminusát a gazdasági világválság következtében megroppant amerikai társadalom és gazdaság erejének visszaadása határozta meg. FDR – ahogy már ekkor hívták – részben elődje, Herbert Hoover politikáját vitte tovább. A New Deal révén az állam jelentős számban teremtett munkahelyeket, igyekezett könnyíteni a munkanélküliek helyzetén, trösztellenes törvények születtek. Az első New Dealt 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, nem csoda hát, hogy az elnök az 1936-os választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott.
A második terminus belpolitikai színtéren új legfelsőbb bírói kinevezéseket hozott. Roosevelt összesen nyolc liberális szellemű bírót nevezett ki a négy év alatt a taláros testületbe.
1940-ben, már a második világháború kitörése után harmadszor is elnök lett. Eleinte távol tartotta Amerikát a háborútól, de 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni japán rajtaütés másnapján az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak.
Az Atlanti Charta, a teheráni és a jaltai konferencia mind történelmi jelentőséggel bírt Roosevelt számára. Egy igazságos és békés világrend kialakításáról szőtt nagy álmát látta megvalósulni, amikor a szövetségesek rábólintottak az Egyesült Nemzetek tervére.
1944-ben negyedszer is elnökké választották, de egészségi állapota egyre romlott. Roosevelt abban bízott, hogy az új világszervezet, az ENSZ fogja fenntartani a világbékét. Négy héttel a német kapituláció előtt, 1945. április 12-én agyvérzést kapott, és meghalt.
