A Habsburg-család legjelesebb vezére, a hadtörténet egyik legkitűnőbb lángelméje volt, aki családjával egyetemben pártolta a művészeteket és Magyarországon számos kastélyt építtetett. Savoyai Jenő 350 éve született.
Elsősorban neki tulajdonítjuk, hogy a Habsburg Monarchia győztes nagyhatalommá vált a 17. század fordulóján. Katonai zsenialitásának köszönheti elsősorban hazánk is, hogy felszabadult a török iga alól és a Habsburg Birodalom része lett. Savoyai Jenő különös figura volt, kis termetű férfi lévén rajongott a korban divatos óriási parókákért, s csak egy szenvedélynek hódolt, a tubákolásnak. Magyarországi birtoka a Csepel-sziget volt, itt építtette a ráckevei kastélyt.
Savoyai Jenő (Eugene de Savoie, Eugen von Savoyen) herceg, a Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére, a törököt kiűző háború főparancsnoka és a spanyol örökösödési háború legkiválóbb császári hadvezére 350 éve, 1663. október 18-án született. Anyja Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan a savoyai herceg, a pletykák szerint azonban a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja egy időben nagy kegyben állt a királynál, ám később kegyvesztett lett, s Brüsszelbe kellett menekülnie, fiát ettől kezdve unokahúga nevelte.
Jenőnek kis termete miatt Lajos nem adott katonai feladatot, papnak szánta, aki azonban húszévesen elhagyta szülőföldjét és I. Lipót osztrák császárnak ajánlotta fel kardját. 1683-ban részt vett a Bécset ostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett. 1686-ban a Budát felszabadító hadak alvezére volt, s 1687-ben ő vihette meg a nagyharsányi diadal hírét Bécsbe. Tíz év múlva indulhatott első teljesen önálló hadjáratára, s 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte II. Musztafa szultán hadait, véget vetve a másfél évszázados török uralomnak Magyarország nagy részén.
Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúban sikert sikerre halmozott az észak-itáliai hadszíntéren, bár a franciák mellett a bécsi udvar hivatalnokai is nehezítették dolgát. A helyzet csak 1703-ban változott meg, amikor kinevezték az Udvari Haditanács elnökének, s ütőképessé formálta a hadsereget. 1704-ben a brit Marlborough herceggel legyőzte a bajorokat, 1706-ban megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, majd 1708-1709-ben Németalföld nagy részét.
Az 1712-25-ös diétán honosságot (indigenatus) nyert, azaz kitüntetésként magyar nemességgel ruházták fel., 1714-ben Németalföld helytartója lett. Két év múlva, amikor a Porta megszegte az 1699-es karlócai békét, ismét a török ellen indult, visszafoglalta az utolsó jelentős török erősséget, Temesvárt, 1717-ben pedig elfoglalta Belgrádot, ezzel a török végleg kiszorult Magyarországról. Ezután ismét Németalföld élére került, de inkább a bécsi Belvedere palotában élt 1736. április 21-én bekövetkezett haláláig.
Savoyai Jenő 24 csatát vezetett, 13-szor sebesült meg, három császárt szolgált (I. Lipót, I. József, VI. Károly). Az ő diadalai nyomán emelkedett ki Ausztria nagyhatalomként a török háborúkból. Nagy Frigyes későbbi porosz királyt ő oktatta hadművészetre, s Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek.
Pártolta a művészeteket és a tudományt, kora legnagyobb elméivel – Leibniz, Montesquieu – levelezett, Rousseau támogatója volt. Kiválóan értett a pénzügyekhez is: fiatalon 25 forinttal érkezett Ausztriába, s 25 milliót hagyott maga után. Magyarországon hatalmas birtokai voltak, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, pompás kastélyokat építtetett, többek között övé volt az egész Csepel-sziget, itt építtette meg a ráckevei kastélyt. A ráckevei Savoyai-i kastély a barokk művészet hagyatékát őrzi, az egyik legértékesebb megmaradt világi alkotás. Alaprajza a francia Vauy-le Vicomte-i kastélyra, az épület, a bécsi Belveder palotára hasonlít. Birtokához tartozott Promontor – a mai Budafok -, melynek főtere ma az ő nevét viseli, rá utal a Savoya Park bevásárlóközpont elnevezése is. Az OpenCreative virtuális bemutatója mindenki számára bemutatja Savoyai Jenő lovas szobrát, mely a budai Várban található.
