„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – hangzik a világirodalom egyik legismertebb idézete, amelyet a 125 éve született Antoine de Saint-Exupéry francia író, A kis herceg szerzője, esszéista és hivatásos pilóta írt.
„– Megszelídíteni azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
– Kapcsolatot teremteni? – kérdezte a kis herceg.
– Úgy bizony! – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Antoine de Saint-Exupéry (teljes neve: Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry) 1900. június 29-én Lyonban született. Régi arisztokrata család sarja volt. A Tengerészeti Főiskolára készült, de végül a Képzőművészeti Főiskola építész hallgatója lett. 1921-ben bevonult, és a katonai szolgálati idő alatt repülős kiképzést kapott. Gyorsan jutott előre, pilóta, majd egy repülőezred hadnagya lett. 1923-ban leszerelt, hivatalnok, majd gépkocsiügynök volt, igen csekély sikerrel.
1926-ban a Latécoere társaság alkalmazta azzal a feladattal, hogy indítsa be a patagóniai járatokat. 1927-ben az első francia légitársaság pilótája lett a Toulouse-Dakar vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között. 1928-ban jelent meg A déli futárgép című regénye. 1929-31-ben Buenos Airesben, az Aeroposta Argentina igazgatója volt. 1931-ben megnősült, s ugyanebben az évben jelent meg az Éjszakai repülés című regénye, amely rögtön Fémina-díjat kapott, s film és opera is készült belőle.
„Olvastál, és ez úgy hatott ránk, mintha a világról és az életről tanítanának minket, de nem a költő, hanem a te bölcsességed. És a szerelmesek szorongása meg a királynők könnye nagy és mély nyugalommá változott. A te hangodon olyan nyugodtan haltak bele a szerelembe…
– Geneviève, igaz, hogy a szerelembe bele lehet halni?
Abbahagytad a verset, komoly arccal eltűnődtél. Nyilván a páfrányoknál, tücsköknél, méheknél kerested a választ, és mert a méhek belehalnak, azt felelted:
– Igen.” (Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés)
Az 1930-as években berepülő pilóta lett, de még nagyobb izgalmakra vágyott, ezért indult a Párizs-Saigon és a New York-Tűzföld közötti távolsági versenyen, az eredmény: mindkét esetben súlyos baleset, összetört gépek.
1935-ben, 150 ezer frank elnyerése fejében megkísérelte megdönteni a Párizs-Saigon légi út rekordját, gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban, s gépészével öt napig bolyongtak étlen-szomjan, míg egy karaván rájuk talált. Ebből az élményből született meg Az ember földje, amely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját.
1936-ban Spanyolországba utazott, hogy haditudósításokat írjon a polgárháborúról, s ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét.
A II. világháború kitörésekor harcba szállt a németek ellen. 1939-ben – kora és repülőbalesetei ellenére – felderítő pilótaként bevették a hadseregbe. 1940 és 1943 között New Yorkban élt. Ebben az időszakban jelent meg
„S mivel nyitott ajkai körül valami mosolyféle derengett, még ezt is gondoltam: „Ebben az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik…” És ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket…” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Három legismertebb művét, köztük A kis herceget az Egyesült Államokban írta, miközben egészségi állapota hanyatlóban volt. A kis herceget megelőzően egy korábbi memoárjában írt már repülési élményeiről a Szahara sivatagban. Ezek az élmények inspirálták, hogy megírja és illusztrálja leghíresebb könyvét. Más repüléssel kapcsolatos írásai A déli futárgép, az Éjszakai repülés, és A hadirepülő.
1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és csatlakozott a De Gaulle vezette haderőhöz. 1944-től korára való tekintettel nem engedték repülni, parancsnokai, hogy figyelmét másfelé tereljék, még a június 6-i partraszállás titkaiba is beavatták. Saint-Exupéry minden követ megmozgatott, hogy ismét repülőbe üljön, még Roosevelt elnök fia is közbenjárt érdekében.
Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Lightning P-38-as gépével 1944. július 31-én reggel nyolcadszor szállt fel Korzikáról, hatórányi üzemanyaggal, de többé nem tért vissza. Gépét minden valószínűség szerint lelőtték a németek.
„– Isten veled – mondta a róka.
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik. 1998 októberében egy halász Marseille közelében kifogta a tengerből ezüst karkötőjét, 2000 májusában ugyanebben a térségben, Riou szigetének közelében, 100 méter mélyen a Földközi-tengerben megtalálták Saint-Exupéry gépét. 2004 áprilisában – a világhírű író eltűnése után csaknem hatvan évvel – megtalálták a Lightning P-38-as repülőgép egyes roncsdarabjait Marseille partjainak közelében.
Regényeiben, melyek főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései, nem követi a történetre épülő hagyományos regényírói módszereket. Írásai lazán egymásba kapcsolódó meditációk, amelyek a repülés adta szabadság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdésének szépségét és a másokkal szembeni felelősséget méltatják.
