A 20. század egyik legizgalmasabb magyar alakja volt Almásy László, Afrika-kutató, pilóta és kalandor, akinek élete regénybe illő fordulatokban bővelkedett. Bár a világ leginkább Az angol beteg című regényből és a belőle készült, Oscar-díjas filmből ismeri a nevét, a valóság sokkal érdekesebb és ellentmondásosabb történetet rejt.
Nem gróf, mégis grófnak szólították
Almásy László Ede 1895. augusztus 22-én született Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) szülei, Almásy György magyar, nemzetközi hírű Belső-Ázsia kutató és olasz származású Ilona Pittani középső gyermekeként. Bár nemesi családból származott, nem származott grófi családból, a száműzetésben élő IV. Károly király következetesen így nevezte, és a titulus rajta is ragadt. A kívülállók szemében a borostyánkői vár birtoklása is a grófi státuszt erősítette, noha a kastély hivatalosan Almásy László bátyjának nevén állt. Talán az is hozzájárult a félreértésekhez, hogy a későbbi Afrika-kutató sosem cáfolta, amikor gróf úrként emlegették.
A repülés szerelmese
Nem volt kitűnő tanuló, viszont jó nyelvérzéke volt; németül, franciául, oroszul és olaszul tanult, majd az angol nyelvet is kiválóan elsajátította. Fiatal korától szenvedélyesen vonzották a repülőgépek. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott minta alapján saját kezűleg készített vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya pereméről próbált felszállni. A kísérlet tízméteres zuhanással végződött, de „megúszta” néhány bordatöréssel és kisebb sérüléssel.
Angliában szerzett pilótaengedélyt, majd az első világháború idején önkéntesként repült az osztrák–magyar légierőben. Kalandvágyát a repülés és az autóvezetés egyszerre táplálta – a húszas években például sógora, Esterházy Antal társaságában a Steyr autógyár szombathelyi képviselőjeként a Nílus mentén egészen Szudánig autózott, hogy bizonyítsa a márka megbízhatóságát. Almásy a grazi Steyr autógyár színeiben több autóversenyt is nyert. 1928-ban rekordidő alatt teljesítette a Madrid–Koppenhága útszakaszt.
Az elveszett oázis nyomában
1928-ban és 1929-ben ismét Afrikába indult, ezúttal Kenyát, Egyiptomot és Tanganyikát választva terepül, hogy az osztrák gyártmányú autók határait próbára tegye. Útjai során több vadászexpedíciót is szervezett a Líbiai-sivatagba, amelyekhez olyan neves kísérők csatlakoztak, mint gróf Széchenyi Zsigmond vagy Horthy Jenő, a kormányzó testvére.
A sivatag lassan végérvényesen rabul ejtette: mindennél jobban vágyott arra, hogy megtalálja a legendás Zerzura-oázist és II. Kambüszész perzsa uralkodó homokba veszett seregének nyomát. Bár felfedezését sokan vitatták, kétségtelen, hogy ő találta meg a harmadik völgyet, és a térségben ő bukkant rá a prehisztorikus sziklarajzokra is. Beduin társai Abu Ramlának, azaz a „homok atyjának” nevezték. Szenvedélyéhez mecénások támogatását is megnyerte – köztük Huszajn Kamál ad-Dín herceget, aki maga is lelkes felfedező volt, valamint I. Fuád királyt, akinek a repülés alapjait is ő tanította meg.
Háborús kémjátszmák
A második világháborúban különleges helyismerete miatt mind a britek, mind a németek érdeklődtek iránta. Végül Rommel Afrika-hadtesténél szolgált, ahol több titkos küldetésben vett részt. Egy alkalommal saját térképei alapján 4200 kilométert tett meg a sivatagban, hogy német ügynököket juttasson el Egyiptomba – ezért kapta meg a vaskeresztet. Almásy 1941 februárja és 1942 augusztusa között összesen 570 napot töltött a német parancsnokság alatt. Szolgálata idején – egyéb megbízások mellett – két előre kijelölt feladatot is kapott, ám mindkettő végül sikertelennek bizonyult. A háború után emiatt háborús bűnösként állították bíróság elé, ám végül felmentették.
A magyarok nyomában Afrikában
1935-ben felkereste az Egyiptom déli határvidékén élő magyarábok közösségét, akiket a hagyomány szerint a törökök hurcoltak el a 16. században Magyarországról. Ez a különös találkozás is jelezte, hogy Almásyt mindig izgatták a kultúrák és népek közötti rejtett kapcsolatok.
A sivatag tudósa és írója
Kairóban a Nílus egyik szigetén bérelt kis lakásban telepedett le, és repülőoktatóként kereste kenyerét, amelyet vitorlázógépek értékesítésével egészített ki. Emellett gazdag turistákat vezetett a sivatag titokzatos tájain, valamint vadászexpedíciókat szervezett. 1949-ben rövid időre visszatért Ausztriába, ám a családi birtokot és Magyarországot már soha többé nem láthatta.
Expedíciói mellett könyveket írt, repülést szervezett Egyiptomban, és tudományos munkáival hozzájárult a Szahara jobb megismeréséhez. Utolsó éveiben egy sivatagkutató intézet létrehozásán dolgozott Kairóban, azonban 1951-ben, miközben Ausztriába hozott egy sportautót javításra, állapota hirtelen súlyosbodott: korábban, katonai szolgálata idején szerzett amőbás vérhása kiújult, és életveszélyes tüneteket produkált. Salzburgban, a Wehrle-szanatóriumban hetekig küzdöttek az életéért, de március 11-i műtétje és a következő kezelések sem bizonyultak elegendőnek. Almásy László 1951. március 22-én halt meg.
A valóság és a legenda között
Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban minden idők legsikeresebb, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit filmje készült. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek hitelességre. A regény és az abból készült film romantikus hőssé formálta Almásy alakját, de a fikció messze eltér a valóságtól. Almásy homoszexuális volt, így a történet központi szerelmi szála soha nem történhetett meg vele. Az irodalom és a film ugyanakkor újra világhírűvé tette a magyar kutatót, akinek alakját ma is legendák övezik.
