Vers a hétre – Weöres Sándor: Roobogó szekerek

„Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka – a tanyai kutyaugatásokon át, tova!” Ezen a héten a 113 éve született Weöres Sándor gyönyörű versét ajánljuk.

Annyira szeretem a dallamosságát, a mondanivalóját, a hangulatát. Nem szükséges elemezni, mert maga a költő, Weöres megfogalmazta saját verseiről: „Úgy gondolom, hogy a személyiségem egyszerű és könnyen megfejthető. Verseimben nem kell titkokat és rejtelmeket keresni. […] egyszerűen hagyni kell, hogy hasson. Csak át kell hogy adja magát az olvasó a versnek, mert ennél többet úgysem tehet. […] Ilyenkor szükség van bizonyos érzékenységre, beleérző képességre, hallásra, figyelemre. Ha ez hiányzik, az írás talán idegen marad az olvasónak. […] Aki verseimet olvassa, sok mindent megtalálhat bennük, sokféle látásmódot és annak az ellenkezőjét is, vagy ha úgy tetszik: ezernyi világszemléletet. Mert én nem akarom semmire se rábeszélni az olvasót. […] Voltaképpen a verseim tornaszerek: mindenki a maga módján fejlesztheti rajtuk a szellemi izmait. Ki nyújtón, ki korláton, ki lovon, ki gyűrűn, ki pedig talajon gyakorolhat.”

Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen és 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.

WEÖRES SÁNDOR: ROBOGÓ SZEKEREK

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka – a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az uton a kétfelé meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is onnan is árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog – a falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan – ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek – az uton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik – ágyban a kisfiú és huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukkfejü tarka lovat lát.