35 éve, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a múlt századi magyar költészet egyik legegyedibb alakja. Műveiben egyszer mint kisfiú, majd mint görög bölcs, ismét máskor mint XVIII. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő szólalt meg.
„És ma, az ember, ebben a praktikus technokrata világban miért ír verseket? Miért foglalkozik ilyen nem praktikus dologgal? Miért ír ma egy felnőtt férfi verseket? Azt hiszem, ez a legnagyobb emberi titok, pontosabban az emberség lényege, kulcsa.” (Bertha Bulcsú)
WEÖRES SÁNDOR: BEFEJEZÉS
Amit itt olvasol: több mint világnézet és kevesebb mint vallás.
Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.
Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért.
Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.
`Csönge, 1944-45`
Weöres Sándor Szombathelyen született 1913. június 22-én. Anyai ágon nagyszebeni szerb családból származott, édesapja huszártiszt volt. Az érettségi után apja gazdaságában dolgozott, majd 1933-tól Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen előbb jogi, majd földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott. Diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett, 1939-ben a filozófia doktora lett.
Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is.
WEÖRES SÁNDOR: ÖNÉLETRAJZ
Mi történt volna: ez volt életem.
Csukott szem. Nyílt száj. Állandó csoda.
Láthatatlan hegyek. Hab. Lótetem.
Rét. Völgy. Posvány. Virágzó laboda.
Élet, mi holt. Halál, mi eleven.
Nappal homály; éjjel láng. Kaloda.
Félálom. Köd-sáv szikla-peremen.
Aggály. Közöny. Sejtés. Ide-oda.
Nap az alvást, éj az árkust terité.
Szőr. Füst. Seb. Alma. Árok széle. Égés.
Kebel: Gyanú. Dermedt kaland. A mint B.
Álló öröklét. Pillanatnak élés.
Nincs gyermek. Férfi. Nincs nő. Aphrodité.
Dülöngő évek. Sok mellébeszélés.
Tizenöt évesen jelent meg első verse a Pesti Hírlap mellékletében. Az Öregek című költemény annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette. A korabeli lapok – élen a Nyugattal – előszeretettel közölték bravúros verselésű költeményeit, a kor nagyjai, köztük Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is felfigyelt tehetségére.
Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg. 1935-ben Baumgarten jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült.
1937-38-ban Észak-Európában és a Távol-Keleten utazgatott. Az 1940-es években társszerzőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című újságnál, 1941 és 1950 között Pécsett, Székesfehérvárott és Budapesten különböző könyvtárakban dolgozott.
1947-ben költözött Budapestre, rá egy évre feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumba ment, hazatérte után – politikamentes alkata és „formalizmusa” miatt – 1949-től csak a magyar irodalomban új minőséget jelentő gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg.
1956-ban kiadták A hallgatás tornya című válogatáskötetet, de 1964-ig ismét nehézségei voltak írásainak közreadásával. 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást, 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a díj összegéből díjat alapított fiatal költők számára.
Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. Különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott.
Három veréb hat szemmel címmel elkészítette rendhagyó válogatását a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból, írt mesejátékokat (A holdbeli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt, minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalon alkotott.
„WEÖRES SÁNDOR: A TELJESSÉG FELÉ
TELJES GYÖNYÖRŰSÉG Hogy míly tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyasa sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra gyűjti a pénzt, mintha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel. S hogy a nők mílyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kivánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.”
Műveiben egyszer mint kisfiú, majd mint görög bölcs, ismét máskor mint XVIII. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő szólalt meg. Lónyay Erzsébet (Psyché) nevében írt verseket, majd papírra vetette a hányatott sorsú nő fiktív naplóját is, végül megszületett a műfajilag összetett Psyché, amelyből Bódy Gábor rendezett filmet.
Utolsó nagy fellépése Londonban volt, ahol 1980-ban felolvasói estet tartott. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.
A porlepte énekes című kötetében Domokos Mátyás így ír Weöres életének utolsó időszakáról:
„A halála előtti hetekben meglátogattam a kórházban a költőt, ahol azt láttam, hogy „a szoba sarkához illesztett vajszínű betegágy körül a két fal jó embermagasságig ki van tapétázva színes ceruzával készített ákombákom rajzokkal. Ezek a rajzok valósággal körülölelték az ágyat és a benne fekvő eszméletlen költőt. Mik ezek a rajzok? – kérdeztem. Kiderült, hogy az ápolónők rendre elmesélték odahaza a gyerekeiknek, hogy a Bóbita verseinek a híres-nevezetes költője, Weöres Sándor bácsi a betegük. Ez a hír szétterjedt abban az iskolában is, ahová a gyerekek jártak, s anélkül hogy erre bárki is biztatta volna őket, maguktól elkezdték küldözgetni a kórházba rajzaikat, a rájuk vésett üzenetekkel együtt: „jobbulást kívánva Vörös Sanyi bácsinak, kezicsókolom”, s osztály megjelöléssel együtt aláírásaikkal hitelesítették a küldeményeket… a gyerekszívek színes névjegyeit, amelyekből legalább kéttucatnyit számoltam össze. Vajon mi lett velük? Hova tűntek a „szétágazó időben”?”
