A Mátyás-kút, a Szent István-szobor vagy az Operaház ikonikus alakjai mind az ő keze munkáját dicsérik. Strobl Alajos, a magyar szobrászat egyik legnagyobb mestere 170 éve született. Művei ma is Budapest és a magyar kulturális örökség meghatározó látványosságai.
A magyar szobrászat történetében kevés alkotó hagyott olyan maradandó nyomot, mint Strobl Alajos. A századforduló meghatározó művésze Strobl Alajos János Vilmos néven 1856. június 21-én született Liptóújváron, és életművével nemcsak a korszak művészetét formálta, hanem a magyar városképet is.
Strobl Alajos János Vilmos Bécsben tanult szobrászatot Karl Zumbusch növendékeként 1876 és 1880 között. Tehetsége már fiatalon megmutatkozott: 1882-ben bemutatott Perseus című alkotása szakmai körökben is figyelmet keltett. A következő évtizedekben a magyar emlékműszobrászat egyik legkeresettebb mestere lett, akinek munkáit az érzékeny megfigyelés, a realisztikus ábrázolás és az emberi karakter megragadásának kivételes képessége jellemezte.
Nevéhez fűződik a budapesti Operaház homlokzatának több szobra, valamint a bejáratnál ülő Erkel Ferenc- és Liszt Ferenc-alakok megmintázása. Ezek a munkák egy csapásra ismertté tették, és megnyitották előtte a legjelentősebb állami megbízások útját.
Alkotásai ma is meghatározó részei Budapest arculatának. Az 1893-ban felavatott Arany János-szobor a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében áll, míg talán legismertebb műve, a budai Várnegyed egyik jelképe, a Mátyás-kút 1904-ben készült el. Két évvel később avatták fel a Halászbástya előtt álló monumentális Szent István lovasszobrot, amely a főváros egyik legtöbbet fényképezett köztéri alkotása lett.
A művész nemcsak uralkodókat, államférfiakat és történelmi alakokat örökített meg. Számos portrészobra és tanulmányfeje is tanúskodik arról, hogy különösen érdekelte az emberi személyiség ábrázolása. A Fiatal nő vagy a Szinyei Merse Pálról készített portréja már az impresszionisztikus formálás frissességét mutatja, eltávolodva a kor merevebb emlékműszobrászatától.
Nemzetközi sikert is aratott. Anyánk című szobra az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert, ami a magyar szobrászat egyik jelentős külföldi elismerésének számított.
Strobl Alajos hatása azonban nem merült ki saját alkotásaiban. Évtizedeken keresztül tanított a Képzőművészeti Főiskolán, ahol művészgenerációk sora került ki a kezei alól. Tanári munkássága legalább olyan jelentősnek bizonyult, mint köztéri szobrai, hiszen a 20. század eleji magyar szobrászat számos meghatározó alakjára hatott.
1913-ban Ferenc József nemességet és a liptóújvári előnevet adományozta számára. Életének utolsó éveit is alkotással töltötte, haláláig a magyar művészeti élet egyik legtekintélyesebb alakjának számított. 1926. december 13-án 70 éves korában hirtelen hunyt el Budapesten.
Életműve ma is velünk él, körülveszi a mindennapjainkat
Strobl Alajos legkedvesebb alkotása, és élete egyik főműve, a Mátyás-kút, a Szent István-szobor, az Arany János-emlékmű vagy az Operaház előtti alakjai nem csupán köztéri művek: egy olyan korszak emlékei, amikor a szobrászat a nemzeti önazonosság egyik legfontosabb kifejezőeszköze volt. Strobl Alajos művészete ezért több mint száz évvel később is képes megszólítani a szemlélőt.
