„… [Arany] ismeretes e hazában a kunyhóktól a palotákig, söt bátran mondhatjuk, a királyi trónig mindenütt, s valahol magyarul beszélnek, olvasnak és éreznek, méltó becsülésben, tiszteletben és szeretetben részesül.” 136 éve hunyt el Arany János.
>>Arany János talán legnépszerűbb klasszikusunk – írja Keresztury Dezső „S mi vagyok én…” című Arany-életrajzában. – Műve a közfelfogás szerint olyan világos, tiszta, mint a forrás. Ez a hasonlat akkor igaz, ha tudjuk: a forrás tisztasága nem üresség, hanem leszűrtség; az ég fényes magasságait, a föld mélyének sötét tárnáit bejárt víz minden emléke benne van. Arany költészetének látszatra nyugodt, sugárzó felszíne alatt mély örvények kavarognak: egy válságokkal teli korszak, közösség és egyéniség örvényei. Innen az Arany-magyarázatoknak azok az ellentmondásai, amelyek jellemrajzaiban elénk tűnnek. „A magyar nép józan bölcsességének megtestesülése” s „az első nagy dekadens költő irodalmunkban”; „a személytelen epikai ábrázolás mestere” s „legszubjektívebb magyar lírikus”: az effajta idézeteket hosszan lehetne folytatni.<<
A 136 éve, 1882. október 22-én elhunyt Arany János példás családapa, lelkiismeretes tanár és pontos hivatalnok volt; emellett több nyelven olvasott, jelentős világirodalmi tájékozottsággal bírt, költészetének nyelve és formaszerkezete páratlan színvonalú. „Zseni volt a nyárspolgár álarcában” – jellemezte őt a 20. század elején egy másik nagy költő, Babits Mihály. Kortársai nagy tisztelettel vették körül, így nem csoda, hogy halálát követően nem sokkal kezdeményezte a Magyar Tudományos Akadémia az Arany János-szoborcsoport megalkotását. Az akadémia e célból az akadémiai elnök vezetésével egy tekintélyes tagokból álló Szoborbizottságot hozott létre. A szoborcsoportot Stróbl mintázta, a többlépcsős, haraszti mészkőből készült talapzat pedig Schickedanz Albert munkája.
„A férfiu, kinek ma új és hü arczképét s egyszersmind müveiből egy szép jelenet sikerült rajzát közöljük, ismeretes e hazában a kunyhóktól a palotákig, söt bátran mondhatjuk, a királyi trónig mindenütt, s valahol magyarul beszélnek, olvasnak és éreznek, méltó becsülésben, tiszteletben és szeretetben részesül.” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1868. ápr. 19.)
Stróbl Alajos 1893-ban mintázta meg Arany János múzeumkerti szobrát, ez lett a legnépszerűbb műve. A szobrász első sikereit az Operaház homlokzati párkányszobraival aratta. Arany János szoborcsoport mellett, olyan híres köztéri alkotások fűződnek nevéhez, mint például a vári Mátyás-kút, a Halászbástya előtt felállított Szent István lovasszobor.
Az emlékmű közepén kimagasló Arany János alakját Toldi Miklós és szerelme, Rozgonyi Piroska, illetve lent középen egy lanton álló, kiterjesztett szárnyú turulmadár övezi. Toldi mellett megjelenik bronzból megformázott pajzsa, kardja és sisakja is. Mellékalakjai, Toldi és Piroska a kor férfi- és nőideálját testesítették meg – ma is vitatják, kik lehettek a modellek. Az alkotást 1893. május 14-én avatták fel nagy érdeklődés mellett.
„A győztes mester először a Turul madarat, majd a szobor fő alakját, Arany ülő figuráját mintázta meg, először agyagból, majd elkészült a gipszminta, amely alapján megtörténhetett a szobor kiöntése. Erre a munkára két cég is pályázott, a Schlick-féle Vasöntőde és Gépgyár és Turbain Károly fiai Mű- és Érczöntőde. Strobl a bizottságnak az utóbbit ajánlotta és a mester szakmai érveinek helyt is adtak, így a múzeumkerti Arany János szoborcsoport elemeit a Váci úti Turbain-műhelyben öntötték ki. A Turul madár 1891 áprilisára, Arany szobrának kiöntése 1891 júliusára elkészült és már készen állt az epreskerti műteremben a két mellékalak, Toldi és Piroska gipszmintája, amikor Turbain műhelyében egy adósságkövetelés folyamán bírói foglalás történt, melynek során a még hivatalosan át nem vett két szobrot is lefoglalták. Ezt a zárat később feloldották és a munka is folytatódhatott, ugyanott, de immár a Beschorner-féle cég égisze alatt, amely megvette a csődbe ment Turbain Károlytól öntödéjét.” (Debreczeni-Droppán Béla művészettörténész)
Stróbl Alajos Arany János-szoborcsoportja több hónapos átfogó restaurálás után 2018. január 31-én került vissza a Múzeumkertbe. A 125 éve felavatott alkotáson korábban még soha nem végeztek átfogó felújítást. Korábban csak a háborús károk javítása történt meg.
Az utókor számára a szobrok visszahelyezésekor a múzeum igazgatója, Varga Benedek egy időkapszulát helyezett el a Toldi Miklóst ábrázoló szoboralakban. A rozsdamentes acélhenger tartalmazza a restaurálási dokumentumokat; a szobor konzerválásáról és a Múzeumkert rekonstrukciójáról a legrészletesebben szóló újságcikkeket; a Honismeret folyóirat Arany János-emlékévvel foglalkozó számát; egy puzzle-t, amelyből a Toldi Miklós szoboralak rakható ki; az Arany-emlékév reliktumait, valamint a Magyar Nemzeti Bank Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából készített emlékérméit. A szoborcsoport és talapzata restaurálására a Múzeumkert rekonstrukciójának keretében kerülhetett sor, a Forgax Kft. részletes szakmai terve alapján.
