„Nyelvünk angol eredetű vizsgálatát mennyiségi és minőségi szemontok egyaránt kívánatossá teszik.” A Tinta Könyvkiadó 2023-as termésében két olyan kötetet is szerepel, amelyek a magyar szókészlet idegen eredetű, részben már jövevényszóvá is vált elemeinek a vizsgálatával foglalkozik.
A köteteket egyrészt szerzőjük személye, másrészt pedig az a tény köti össze, hogy olyan művekkel ismertetik meg a korunk olvasóit, amelyeket Országh László eredetileg zömmel az 1970-es években publikált, ám aktualitásukat nemcsak, hogy nem veszítették el, hanem napjainkban fokozott érdeklődésre tarthatnak számot. Mivel egy régóta nehezen hozzáférhető tanulmánykötetről, illetve csak a Magyar Nyelvőr című nyelvészeti folyóirat hasábjain olvasható hosszabb-rövidebb írásokról van szó, újbóli megjelentetésükkel a Tinta Könyvkiadó jelentős segítséget nyújt azoknak, akiknek ezen ismeretekre aktuálisan szükségük lehet. Az írások kiadása igazi értékmentés.
Az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben címet viselő kötet a Tinta Kiadó Mesterművek című sorozatának 26. darabjaként jelent meg. Ezzel a sorozattal kezdetektől az volt a kiadó szándéka, hogy a magyar nyelvészet korábbi korszakaiból származó, máig érvényes tudást őrző, ám napjainkra már a könyvtárakban is csak nehezen (vagy már ott sem) fellelhető szakkönyveket újra kézbe vehessék, forgathassák e tudományág kérdései iránt érdeklődők, mindenekelőtt az egyetemek és főiskolák mai diákjai. A Mesterművek-sorozat reprint kiadványainak nagyobb része eredetileg a 20. század első felében, több darab pedig még ennél is régebbi időkben jelent meg.
Ami első bemutatandó kötetet illeti, az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben eredetileg a Nyelvtudományi Értekezések című sorozat 93. kötete volt. Az Akadémiai Kiadó egyik legrangosabb nyelvészeti kiadványsorozatának ez a száma éppen negyvenhat évvel ezelőtt, 1977-ben látott napvilágot. Az előbbi, főként a szakemberek szűkebb körének írott munkával szemben a második, Szóeredeztetések című kötet ennél jóval szélesebb közönségnek szól, nem véletlen e kisebb formátumú kötetnek az Ékesszólás Kiskönyvtára sorozatban való kiadása. A szóeredeztetések forrását a Magyar Nyelvőr folyóirat Szó- és szólásmagyarázatok című rovatának rendszeresen megjelenő írásai képezik. (Az eredeti megjelenési helyeket a könyv 209–210. oldalán találjuk.)
Országh László professzor (1907–1984) a 20. század magyar tudományos világában a hazai anglisztikának és amerikanisztikának éppúgy az egyik meghatározó személyisége volt, mint ahogy a magyar lexikológiának és a lexikográfiának is. Ez utóbbit igazolandó elegendő talán élete fő műve, a hét kötetes, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) kapcsán kifejtett főszerkesztői tevékenységének és a Szótártani tanulmányok című akadémiai kiadványnak a felidézése. Ahol pedig az angol nyelvre, illetve a lexikográfiára vonatkozó tevékenység összekapcsolódik, az leginkább a sok-sok kiadást megért magyar–angol és angol–magyar nagy-, közép- és kisszótárainak kiadása, avagy éppen a most ismertetendő kötete. Országh László egyaránt tekinthető nyelvésznek és irodalmárnak (számos angol és amerikai alkotót mutattak be írásai a hazai közönségnek), a nyelvtudomány kandidátusa cím mellett az irodalomtudomány doktora címnek is a birtokosa volt.
Egyetemi professzorként oktatott többek között a budapesti egyetem (a mai ELTE) Bölcsészettudományi Karán, majd 1947-től 1950-ig és 1957-től 1969-ig a mai Debreceni Egyetemen, melynek tanszékvezető egyetemi tanára is lett. Középiskolai angol tankönyvsorozatok, egyetemi tankönyvek szerzője, aki elméleti szakemberként is jelentős műveket hozott létre több évtizedet átívelő pályája során. 1950-ben az MTA Nyelvtudományi Intézete szótári osztályának a vezetője lett. Az 1930-as évek végétől egészen 1984-ben bekövetkezett haláláig számos művet publikált; a tudós professzor publikációs listája kétszáznál is több tételt tartalmaz. (Minderről szó esik a második, Szóeredeztetések című kötet Előszavában, valamint az 2007-ben Országh László válogatott írásai címmel a Debreceni Egyetem által kiadott kötet Virágos Zsolt által írott bevezetésben, továbbá kis részben az internet alapján tekintettük át tevékenységét.) A jelzett széleskörű munkásságon belül kiemelkedő volt a magyar és az angol nyelv szókincsével való foglalkozása, amely elsősorban lexikográfiai művek sokaságában – a fentebb említett szótárakban – öltött testet, és amely több önálló tanulmány, tanulmánykötet, illetve rövid szómagyarázatok írására is ösztönözte.
Rátérve az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben című, 276 oldal terjedelmű munkájára, benne Országh László a 17. század elejétől az 1970-es évek közepéig tekinti át a magyar nyelvbe került angol szavak hosszú sorát. A vizsgált szóanyag nagysága eléri az ezret; a szavak ábécérenden felsorolva is megtalálhatók a munkát kiegészítő Szómutatóban. A csak bő tíz oldalon felsorolható szókincs vizsgálatát az előző fejezetek tartalmazzák; a felsorolás külön jellel szerepeltet olyan angol szavakat is, amelyek az elmúlt századok folyamán mintegy tiszavirág-életűnek mutatkoztak nyelvünkben, alig pár alkalommal felbukkanva egyes szerzőknél és szótárakba már be sem kerülve. Ezekre utal az adott szavak elé tett tőr ikon (†).
Az egyértelműen angol eredetű, de éppen az angol nyelvben elő nem forduló álangol szavakból is bemutat a munka közel száz darabot. Ilyenek pl. az autóstopp, a dodzsemez, a hippis, a rekorder. A két nagy részből álló munka első része – Az angol szóanyag megjelenése nyelvünkben – öt korszakra bontottan mutatja be az angol elemek anyanyelvünkbe kerülését, majd A meghonosodás folyamatai című részben szól az írásképi, a hangtani, az alak- és szóképzéstani, végezetül pedig a jelentésbeli beilleszkedésről.
Mivel ekkora szóanyagnak csak a rövid bemutatása is lehetetlen egy ismertetés keretei között, itt a legelső 10-12, anyanyelvünkbe került angol szó felsorolása és szintén tucatnyi, különféle jelentéskörű korai szó bemutatása után egy jellegzetes terület, az orvostudomány anglo-latinizmusai köréből merítek, idézek az átvett angol közmondások közül, végül pedig Országh László kötete alapján az akkortájt legfiatalabb jövevényeknek tekinthető angol elemekre mutatok be példákat.
- A legelsők:
A szerzőhöz hasonlóan szimbolikus jelentőségűnek érzem, hogy a legelső felbukkanó angol szó a parlament volt 1616-ban, egy állam-bölcseleti mű fordításában (18. o.), ugyanott megjelenik a puritán szó is, mint egy szekta neve, majd pedig mint teológiai szakszó, a sokat emlegetett ún. anglo-latinizmusok első képviselőjeként. A következő évtizedek jövevényei még a druida, a jacht, a flanell, kicsivel később az angol világra jellemző, sokszor „francia ősre” visszamenő lokalizmusok ezek: büdzsé (budget írásmóddal), komité (committee írásmóddal), verdikt (verdict írásmóddal), valamint pl. a lord és a milord (mylord), továbbá a lady és a dzsentlemen (gentleman). Ezek az angol elemek természetesen csak egy hosszabb lista legelejét jelentik (18–20. o.).
- Vegyes jelentésű elemek a korai időszakokból:
Az első, 1620 és 1820 közötti időszakot követő reformkorban (1820–1849) olyan mértékben megnő a beáramló szavak száma, hogy érdemes őket témakörök szerint csoportosítani; Országh László munkájában 13 csoportot különböztet meg, olykor belsőleg tovább is tagolva ezeket. A nagy csoportok az alábbiak: a politikai élet terminológiája, a társadalmi élet szavai, a lakáskultúra szóanyaga, a közlekedés, a sport, a szellemi foglalkozások, a bölcselet és vallások, az iparosodás, a mezőgazdaság, az étkezés és italfogyasztás, az egészségügy szavai, továbbá ún. egzóták, vagyis az angol közvetítésével nyelvünkbe került egzotikus elemek: totem, mohikán, tájfun stb. (40. o.)
Hasonló csoportosítás és sorrend mutatja be az 1850 és 1920 között megjelenő angol eredetű szavakat is, de új területek is fontosakká válnak. Itt jelenik meg a foglalkozások körében a detektív és a boy (futárgyerek jelentésben), a gazdasági élethez kapcsolódva a tröszt, a konzorcium, a biznisz és mint szintén jellegzetes angol-latin szavak az infláció és a kooperáció (47–50. o.).
Az üzleteknek nem vásárlás, csupán nézegetés kedvéért való járása akkor a német közvetítéssel hozzánk érkezett shoppíroz szóval fejeződött ki (50. o.); a későbbi korból idézett shopping a ’plázázás’ mellett magát a vásárlást is jelenti (100. o.). (A magyar képzők nyomán igen sok álangol szó jött létre, vö.: 170–171. o.).
- Egészségügyi, orvosi szavak:
Ezek között előfordulnak angol eredetűek (pl. mumpsz), valamint igen jelentős számban ógörög és latin eredetű elemek felhasználásával szerkesztettek. A legtöbb ilyen szó és kifejezés mai jelentése az angolban alakult ki: hormon (Hippokratésznál más értelemben, de előfordult); anesztézia, antiszeptikus (a magyarban az angolhoz képest visszalatinosítva); neuraszténia, hallucináció (57–59. o.) Időben hozzánk közelebbi időszakból valók a stressz, a streptomicin, a donor a pace-maker és a genetika szavak (126–127. o.)
Igen gazdag anyaggal ismerkedhetnek meg a sportnyelv körét tanulmányozni kívánó olvasók csakúgy, mint a divat iránt érdeklődők, de valamennyi izgalmas szó felidézésére valóban nincs mód.
- Angol szólások, közmondások a magyar nyelvben:
Országh László áttekinti azokat az angol, közmondásokat, szólásokat, szófordulatokat is, amelyek nyelvünkbe a századok során hol angolul, hol rögtön magyar fordításban bekerültek; néhány közülük: My house is my castle (’házam védváram’, ’a házam az én váram’), Time is money, The right man in the right place, five o’clock tea, fair play, self-made man stb.) (ld.: a 20., 40. és 136. o.).
- A legújabbak szókölcsönzésekből:
Az 1945-től 1975-ig terjedő időszak máig igen újnak elemei (111–133. o.) közül álljon itt néhány: ketchup (maláj eredetű egzóta), grill és grillez (ez utóbbi ál-angol szavunk), telex, hardware és software, bit és kód, menedzsment és infrastruktúra, stressz, státusszimbólum, posztgraduális képzés.
Talán hihetetlen, de ezek valamennyien jelen voltak nyelvünkben már a hetvenes évekre. Főleg az utóbbiak esetében valóban nem is gondolnánk, hogy már akkor előfordultak, annyira napjainkról is szólnak. A közel 150 oldal terjedelmű tanulmány abban az időszakban született, amikor éppen elkezdődött az angol nyelv világkarrierje, azaz szinte szemtanúi vagyunk az angol nyelv jelentősége és népszerűsége ugrásszerű megnövekedésének. A szerző, jól érezve rá erre a jövőre, igen-igen alapos kutatómunkát végezve jut el az említett ezernél is több szóhoz, munkája fejezeteiben sokoldalúan elemezve őket.
A tanulmánykötet rövidebb második felét nyelvészetileg jobban képzett, illetve talán „elszántabb” olvasóknak lehet inkább ajánlani; az egyetemen tanuló diákok mindenképpen ebbe a körbe tartoznak. Itt a tükörfordításokról (calque-okról) szóló oldalak a legérdekesebbek (148–151. o.) Közülük azokra érdemes nagyon odafigyelni, amelyek nagy hasonlóságuk ellenére sem 100%-ig azonosak az angol eredetivel (felhőkarcoló, angolul skyscraper, labdarúgás, angolul football, illetve ún. hibrid összetételek, azaz csak a tükörszó egyik fele van lefordítva: agytröszt, dalfesztivál, összkomfortos, starthely stb. (151. o.).
A reprint kiadásra visszatérve: a borítóterv Heiszer Erika munkája. A különböző korokból származó térképrészletek az Egyesült Királyságot, Ausztráliát és az Amerikai Egyesült Államokat mutatják, a kötet címéhez és témájához igen jól illeszkedő módon.
Az új kiadásban megjelent Angol eredetű elemek a magyar szókészletben című munkát valamennyi, a magyar mellett az angol nyelv iránt is érdeklődő olvasónak a figyelmébe tudom ajánlani.
Országh László: Angol eredetű elemek a magyar szókészletben és Országh László: Szóeredeztetések (53 jövevényszó eredete és a magyar nyelvbe kerülésük kalandos útja), TINTA Könyvkiadó, 2023
Bodnár Ildikó
