Nem minden vitát lehet szavakkal megnyerni – különösen, ha a másik fél egy befolyásos arisztokrata…
Voltaire ezt saját bőrén tapasztalta meg: egy sértő szóváltás végül a Bastille-ba, majd Angliába vezető útra sodorta.
Voltaire-t ma a felvilágosodás egyik legélesebb elméjeként tiszteljük. Már életében is híres volt arról, hogy nem félt kimondani, amit gondolt – még akkor sem, ha ezért súlyos árat kellett fizetnie.
A francia író összesen kétszer került a hírhedt Bastille börtönébe. Második fogságának története különösen tanulságos.
1726-ban heves szóváltásba keveredett a nagy hatalmú Chevalier de Rohan-Chabottal. A nemes nem érvekkel válaszolt: szolgáival megverette Voltaire-t. Az író ezt nem hagyta annyiban, és párbajra hívta ki sértőjét.
Csakhogy a 18. századi Franciaországban a rang sokszor többet ért az igazságnál. A Rohan család királyi kapcsolatait felhasználva elérte, hogy egy lettre de cachet – vagyis bírósági eljárás nélküli királyi parancs – alapján Voltaire-t ismét a Bastille-ba zárják.
Az író azonban talált kiutat. Inkább vállalta a száműzetést, mint a bizonytalan ideig tartó fogságot, ezért felajánlotta, hogy elhagyja Franciaországot. A hatóságok elfogadták az ajánlatot, Voltaire pedig Angliába utazott.
A történet különös fordulata, hogy a kényszerű emigráció végül az egyik legnagyobb szellemi ajándékká vált számára. Az angol alkotmányosság, a vallási türelem és a szabadabb gondolkodás mély benyomást tett rá, későbbi műveiben pedig éppen ezek az élmények váltak a felvilágosodás eszméinek meghatározó forrásává.
Néha egy elvesztett vita is képes történelmet írni.
