„Sokat mesélhetnék erről a felejthetetlen expedícióról, annak minden bajáról és sikeréről.” 45 éve halt meg az „angol beteg, aki se nem angol, se nem beteg.” Almásy László Ede, a híres magyar sivatagkutató és vadász kiváló útikönyve Afrika tájaira vezet el.
„Ismeretlen földrészek, járatlan területek, a lét új lehetőségei és a természet új csodái… ezek felé irányul az örökké törekvő emberiség legősibb vágya. Korunk lázas tevékenységgé fokozta ezt a legemberibb törekvést, de mintha fejlődésünknek olyan korszakába értünk volna, amelyben a megismerés vágyát a türelmetlenség vezérelné. A mai ember egyidőben kívánja feltárni évezredek óta feledésbe ment eredetének titkát és jövő fejlődésének lehetőségeit. Segítségül veszi korának minden technikai alkotását, hogy leszállhasson ismeretlen mélységekbe és felemelkedhessen oly magasságokba, ahonnan áttekintést nyerhet eddigi kötöttségén. De mialatt szűkül a kör az ismeretlen földrészek körül, amint egyre csökken új területek feltárásának lehetősége, azalatt mintha elfakulna a tudományos munka érdeme az új kor új beállítása mellett: már nem az elért eredmény számít, hanem a rekord, nem a megismerésért folyik a munka, hanem a szenzációért.
Sarki kutatók, a legmagasabb bércek megmászói, óceánok leküzdői, őserdők és sivatagok feltárói, egymással versengve, egymást túlhaladva küzdenek azért, amit a felfedezés és megismerés legnagyobb jutalmának tartanak – az elsőségért!
A régiek pedig, az igazi úttörők joggal fordulnak el azoktól, akik csak az elsőségben látják az eredményt, csak a szenzációban keresik a kielégülést. Magam is ismeretlen földrészeket jártam, úttörő és felfedező munkára vállalkoztam a legtitokzatosabb kontinensen, Afrikában.”
A kötet szerzője, Almásy László Ede (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) felfedező, utazó, Afrika-kutató, pilóta, autóversenyző, üzletember, a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi biztosa, az elűzött IV. Károly magyar király visszatérési kísérletének aktív résztvevője. 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutott, majd átkelt a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon.
Első jelentős felfedezése a Zarzura Oázis megtalálása volt. Almásy tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrikakorps-hoz került, ahol elismert, megbecsült mélységi felderítőként szolgált.
A háború után letartóztatták, háborús, népellenes bűncselekményekkel vádolták, megkínozták és bebörtönözték, végül felmentették. 1947-ben Ausztriába menekült, azonban súlyos beteg lett. Halálos ágyán 1951-ben értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává.
ALMÁSY LÁSZLÓ: AZ ISMERETLEN SZAHARA
(részlet a könyvből)
Bevezetés
Ismeretlen földrészek, járatlan területek, a lét új lehetőségei és a természet új csodái… ezek felé irányul az örökké törekvő emberiség legősibb vágya.
Korunk lázas tevékenységgé fokozta ezt a legemberibb törekvést, de mintha fejlődésünknek olyan korszakába értünk volna, amelyben a megismerés vágyát a türelmetlenség vezérelné. A mai ember egy időben kívánja feltárni évezredek óta feledésbe ment eredetének titkát és jövő fejlődésének lehetőségeit. Segítségül veszi korának minden technikai alkotását, hogy leszállhasson ismeretlen mélységekbe és felemelkedhessen oly magasságokba, ahonnan áttekintést nyerhet eddigi kötöttségén.
De mialatt szűkül a kör az ismeretlen földrészek körül, amint egyre csökken új területek feltárásának lehetősége, azalatt mintha elfakulna a tudományos munka érdeme az új kor új beállítása mellett; már nem az elért eredmény számít, hanem a rekord, nem a megismerésért folyik a munka, hanem a szenzációért.
Sarkkutatók, a legmagasabb bércek megmászói, óceánok leküzdői, őserdők és sivatagok feltárói, egymással versengve, egymást túlhaladva küzdenek azért, amit a felfedezés és megismerés legnagyobb jutalmának tartanak – az elsőségért!
A régiek pedig, az igazi úttörők joggal fordulnak el azoktól, akik csak az elsőségben látják az eredményt, csak a szenzációban keresik a kielégülést.
Magam is ismeretlen földrészeket jártam, úttörő és felfedező munkára vállalkoztam a legtitokzatosabb kontinensen, Afrikában, Es gyakran hallottam én is a régiek szomorú szemrehányását: – Ti modern gépemberek alacsonyítottátok le a tudományos kutatómunkát rekord és szenzációvadászattá, ti fosztottátok meg Afrikát romantikájától!
Magam is automobilista és repülő vagyok, gépkocsikkal és repülőgéppel hatoltam be Afrika legtitokzatosabb területébe, amely még a legmodernebb térképen is mint „fehér folt” szerepelt. De most, amikor beszámolok felderítő munkámról és elmondom az ismeretlen Afrikában töltött évek egyik-másik élményét, azzal a nyugodt meggyőződéssel teszem, hogy a szemrehányást nem kell magamra vonatkoztatnom.
Sohasem törekedtem rekordokra, sohasem kerestem az elsőséget, amelyet kitűzött célom mégis magával hozott. Afrika romantikájának varázsa pedig bőségesen jutalmazta minden utamat, mert sohasem hajtottam célkitűzésemet a szenzáció szolgálatába!
Annak a nagy automobilgyárnak a megbízásából kerültem Afrikába, amelyben éveken át dolgoztam.
Az automobil fellendülésével nyilvánvalóvá lett, hogy a „sötét földrész” hamarosan felvevőképes piaccá fog válni. Gyáram kiküldött, hogy tanulmányozzam az üzleti lehetőségeket és az afrikai viszonyoknak megfelelő műszaki követelményeket.
Először 1926 telén léptem Afrika partjára Egyiptomban. Nagy túrakocsimmal végigjártam a Nílus völgyét Asszuánig, majd a núbiai sivatag homokjával megküzdve eljutottam Szudánba.
Almásy László: Az ismeretlen Szahara, Erdélyi Szalon, 2022
