„Nincs oly barbár nemzet, nincs oly elvadult nép, melyben ne lakoznék az a meggyőződés, hogy van Isten.” Kálvin János francia származású svájci vallásreformátor 505 éve született.
„Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejű fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk.”
Kálvin János 505 éve, 1509. július 10-én a franciaországi Noyonban látta meg a napvilágot. A Sorbonne-on szerzett jogi doktorátust, ekkor ismerkedett meg a humanizmus eszméivel, de Luther és a francia vallásreformátor Jacques Lefévre tanaival is, görögül azért tanult meg, hogy eredetiben tanulmányozhassa az Újszövetséget.
Amikor 1533-ban a konzervatív katolikusok elűzték Párizsból a megújulást követelő reformista irányzat híveit, Kálvin először Navarrai Margit udvarában talált menedékre, majd a protestáns, de türelmes Bázelbe költözött. A katolicizmustól elfordulva írni kezdte főműve, az Institutio Christianae Religionis (A keresztény vallás rendszere) első változatát. Az először 1536-ban megjelent könyv a későbbi kiadások során egyre bővült, az 1559-ben latinul kiadott végső változat a protestantizmus összefoglalásává vált, magyarra először Szenczi Molnár Albert fordította le 1624-ben.
Kálvint 1536-ban a genfi reformátor, Guillaume Farel arra kérte, hogy segítsen neki a hit terjesztésében. Innen két év után szigorú katekizmusa és hittételei miatt mennie kellett, ezután Strasbourgban a francia protestáns menekültek lelkésze lett. A genfiek 1541-ben visszahívták, hogy válaszoljon ara a levélre, amelyben Róma a katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel őket. Kálvin ezt csak azután tette meg, hogy elfogadták reformjait: létrehozta a világi tanácstól független egyháztanácsot (konzisztórium), amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt. Bibliai-igei alapokra épülő egyházi rendtartásának elemeit (csecsemőkeresztség, úrvacsora, presbitériumi hatalomgyakorlás, gyülekezeti tagok egyenlősége) később a református és presbiteriánus egyházak beépítették szabályzatukba.
„Eleve elrendelésnek hívjuk Istennek azt az örök elhatározását, mellyel önmagában elhatározta, hogy mi legyen minden egyes ember sorsa. Mert nem egyforma feltétellel teremtetnek mindenek, hanem egyeseknek örök életet, másoknak örök kárhozatot rendel el Isten kezdettől fogva.”
Kálvin teológus, prédikátor, egyházi vezető, iskolai felügyelő volt egyszerre, kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt. A reformáció egyik szellemi vezetőjeként templomi használatra javasolta a zsoltárokat, írásai fontos szerepet játszottak a francia irodalmi nyelv kialakulásában. A lelkészek és világi vezetők képzésére létrehozta a Genfi Akadémiát, a várost irodalmi központtá tette, kórházat, árvaházat, szegényházat alapított. Ugyanakkor puritanizmusa, a kártyázás, kocsma, tánc betiltása, az erkölcsi ügyekbe való beleszólás az alsóbb néprétegekben ellenszenvet is kiváltott.
A nagy reformátor 1540-ben nősült meg, egy vele egyidős özvegyet, a holland Idelette de Bure Stordeurt vette feleségül, aki szerető felesége lett, és három gyermeket szült neki, de mindhárom meghalt csecsemőként, az asszony pedig 1549-ben. Kálvin nem nősült meg újra. Puritán életmódja, a túlzott böjtölés miatt állandó fejfájás gyötörte, tuberkulózisban szenvedett, és más kórok is kínozták. 1564. május 27-én hunyt el, végrendelete szerint Genfben jeltelen sírban temették el, feltételezett nyughelyén emléktábla áll.
A hugenották 1559. évi első zsinatán az ő hit- és egyház-igazgatási elveit fogadták el, Anglia, Skócia, Hollandia, Észak-Amerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország református egyházai kálvini elvek szerint jöttek létre. Irodalmi hagyatéka vallástörténeti jelentősége mellett a klasszikus francia nyelv remekei közé tartozik, hitvitázó pamfletjeivel Európa-szerte műfajt teremtett.
Teológiai reformjának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus személyének középpontba állítása volt, akinek megismerése tanítása szerint egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), a szuverén Isten kijelentése által lehetséges. Átvette Luther tanait az eredendő bűnről, a Szentírás és az isteni kegyelem fontosságáról, a hit általi megigazulásról, az eleve elrendelésről, ám a papok tekintélyét vallotta a hívők felett. A politikában konzervatív volt, a hatalom iránti engedelmességet hirdette, az államtól nemcsak rendet várt, de a társadalom jólétével való törődést is. Vezetése alatt Genf más egyházak modellje lett, rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni. Azzal is hatott a nyugati civilizációra, hogy gazdaságetikájával ideológiai alapot biztosított a kapitalizmus fejlődéséhez.
