„…nem szándékom olyannak mutatni az embert, amilyen, hanem csak amilyen lehetne.” 145 éve, 1879. december 18-án született a Paul Klee svájci festő és grafikus, a 20. század egyik kiváló művésze.
„Paul Klee művészetével kapcsolatban először is azt kell megértenünk, hogy egy alkotó, aki annyira nehezen találta meg a saját képi nyelvét, miként maradhatott a gyorsan változó művészeti formaelvek ellenére is mind a mai napig megkerülhetetlen festő.” (Bacsó Béla: Paul Klee)
Paul Klee 1879. december 18-án a Bern melletti Münchenbuchseeben született. Szülei, édesanyja, a bázeli Ida Maria Frick és német származású apja, Hans Klee egyaránt zenészek voltak, Klee gimnazistaként verseket és drámákat írt, később hegedült a berni szimfonikusoknál. Münchenben Heinrich Karr iskolájában, majd az Akadémián tanult, mestere Franz von Stuck volt. Tehetséges hegedűművészként a zenét rövid ideig karrierjének tekintette, 1903 és 1906 között pedig alkalmanként játszott a Berni Szimfonikus Zenekarban
1901-ben hazatért, majd a festő-szobrász Hermann Hallerrel Itáliába utazott. 1906-ban megnősült, feleségével, Lily Stumpf zongoraművésszel művészhallgatóként ismerkedett meg, és Münchenben telepedett le vele, hogy művészi karrierjét folytassa. Képzőművészeti és zenei kritikákat írt, tanított és illusztrált, de főleg felesége zenetanári jövedelméből élt. Rajzaira felfigyeltek, de karikatúráit nem fogadták el. Először 1905-ben jutott el Párizsba, s az impresszionisták, majd Van Gogh és Cezanne hatottak rá, később a gyermekrajzok eszközei ragadták meg.
1911-ben csatlakozott a Der Blaue Reiter művészcsoporthoz, Franz Marc és Kandinszkij társaságához, ők ébresztették rá az absztrakció és a látomásosság lehetőségeire. 1914-ig Klee nehezen festett; nem bízott színművészi képességeiben, és addigi munkáinak nagy része fekete-fehér volt. Ám az év áprilisában Louis Moilliet és Auguste Macke társaságában kéthetes kirándulást tett Tunéziába, ahol felfedezte a színek erejét és egyensúlyát. A következő években festményeinek nagy részének témájában és stílusában ezek képeznék az alapját.
Karikírozó készsége és gyerek-stílusa sajátos egységgé olvadt össze.
A kubizmus geometriai formáit a művészet alapjainak érezte, s ezek is eszközeivé váltak. A betűk és más jelek képein titokzatos értelmet sugallnak. A rajz festményeinek is fontos eleme.
1916-ban besorozták a német hadseregbe, de nem került a frontra, Bajorországban festhetett. Svájciként keveset érzett abból a hazafias buzgalomból és harci lelkesedésből, amelyet sok német művész és értelmiségi mutatott, a háború csak közvetetten jelentkezik művészetében.
A forradalmak optimizmussal töltötték el, ez képeinek buja gazdagságában is megmutatkozott. Festészete közelített a zürichi dadaisták abszurd felfogásához, akikkel kapcsolatba került.
1920-tól a Bauhaus tanára lett Weimarban, majd Dessauban, a művészi alkotás mechanizmusáról tartott előadásaihoz több ezer oldal jegyzetet készített. Módszerét a Pedagógiai vázlatkönyv (1925) című művében mutatta be.
Az 1920-as évek közepére Klee hírneve messze túlterjedt Németországon, népszerűsége nőtt, első kiállítását Párizsban, 1925-ben rendezte. 1924-ben a Die Blauen Vier csoport egyik alapítója, ekkortájt szórópisztollyal és kaparással is próbálkozott. 1931-ben lett a Düsseldorfi Akadémia tanára, stílusa többször módosult, pointilista képeket is festett, legnagyobb méretű műve az Ad Parnassum (1932).
Hitler hatalomra jutása után, mint modern festő, nem taníthatott Németországban, elbocsátották állásából, és a Gestapo is zaklatta. 1933-ban Svájcba tért vissza, de nemsokára megbetegedett. Tévesen különféle enyhébb betegségekként diagnosztizálták a kiütéstől a pajzsmirigy működési zavaráig, valamint a légzési és emésztési nehézségekig terjedte, végül szklerodermaként ismerték fel, egy olyan betegségnek , amelyben a test kötőszövetei rostossá válnak. Súlyos kezdeti tünetei, amelyek
Egy ideig nem dolgozott, de 1937-ben új alkotói periódusa kezdődött, mely halálig tartott. Festményei és rajzai, amelyeket ekkor készített, többnyire reprezentatívak, sőt narratívak; tükrözik a kor politikai zavarait, ironikus módon foglalkoznak a demagógiával, a militarizmussal, a politikai erőszakkal és az emigrációval.
Késői képeire Picasso torzító stílusa hatott, így jelenítette meg szorongásait. Utolsó képein humorát a halál víziói némítják el. A svájci törvények szerint Paul Klee apja állampolgárságát viselte; élete végén svájci állampolgárságért folyamodott, de néhány nappal azelőtt halt meg, hogy megkapta. 1940. június 29-én Muraltóban, Locarno mellett halt meg.
Klee igen elvont művészetében az irónia és abszurd ötvöződik a természet szépségeinek ábrázolásával.
Sok képe zenei témájú, zenei jellegűek kompozíciói is, de sok irodalmi utalás is akad alkotásaiban. Modern életérzést, a világ kitágulásából eredő új érzelmeket és gondolatokat mondott ki, a kifejezési eszközök bővítésével ő is hozzájárult világképünk tágulásához.
Egyéni volta miatt követője nem akadt, de erősen hatott az expresszionista és szürrealista mozgalmakra, műveinek formanyelve az iparművészetet befolyásolta leginkább. Budapesten 2000-ben a Szépművészeti Múzeumban láthattuk Klee műveit, Joan Miró és Yves Tanguy képeinek társaságában.
