180 éve, 1844. október 6-án alakult meg a magyar közélet első védegylete a születő hazai ipar védelme, a magyar gazdasági élet fellendítése céljából.
A reformkori politikusok a társadalmi mozgalmaktól – mai szóval élve civil szervezetektől – várták a hazai ipar támogatását, mivel a bécsi udvar minden eszközzel megakadályozta a magyar gazdasági önállósulási törekvéseket, így például az önálló magyar vámterület létrehozását.
Az egyesület megalakításának egyik élharcosa Kossuth Lajos volt, aki 1842-ben Statusgazdasági tájékozódás című cikkében kifejtette:
„egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb – azaz nemzetgazdasági szempontból szólva – fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége…”
A Védegylet megalapítását először 1842-ben Tolna vármegyében kezdeményezték. A tagok példáját, akik arra kötelezték magukat, hogy hat évig csak hazai fogyasztási cikkeket vásárolnak, hamarosan Zala és Veszprém vármegyében is követték.
A védővámok ügye az 1843-44-es reformországgyűlésen elbukott, az alsótábla feliratát az udvar elutasította. A diéta utolsó napjaiban érkezett válasz nagy felháborodást keltett, és a követek engedélyezték, hogy az alakuló Védegylet az alsótábla termeit használja.
A Védegylet 1844. október 6-án jött létre, elnökévé gróf Batthyány Kázmért, alelnökévé gróf Teleki Lászlót választották, az igazgató Kossuth Lajos lett.
Az alapszabály leszögezte, hogy a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A tagok kötelezték magukat arra, hogy 1850 októberéig csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni. A Védegylet létrejötte hazafias felbuzdulást eredményezett, Petőfi dalban köszöntötte.
Hamarosan a vidéki fiókegyesületek is megalakultak, 1845 nyarának végén Árva vármegyét kivéve minden megyében legalább egy osztály működött, az osztályok száma elérte a 146-ot. A Védegylet első országos közgyűlését 1845. november 17-én tartották 138 fiókegylet részvételével.
1845. április 13-án egymillió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság is létrejött, alakuló közgyűlésén Deák Ferenc mondott lelkesítő beszédet. A megjelentek 50 ezer forintot szavaztak meg egy vegyészeti gyár, 30 ezer forintot egy vasműgyár és 20 ezer forintot egy festőgyár segélyezésére. A társaság végeredményben nem sok eredményt tudott felmutatni, és lényegében csak vegetált.
A Védegylet létrejöttét Metternich kancellár felségárulásnak minősítette, működését az udvar számtalan adminisztratív korlátozással nehezítette. A konzervatív ellenzék a mozgalmat gazdasági autarkiára (önellátás) való törekvéssel és a verseny korlátozásával vádolta, de a liberális reformerek között is számos ellenzője volt, gróf Széchenyi István például azt a kérdést tette fel: „Mit véd a Védegylet, ha még nincs is önálló ipar?”.
A kezdeti lendület gyorsan alábbhagyott, hiszen az az igény, hogy a tagok valamit ne csináljanak, hosszabb távon nem lehetett cél. A lelkesedést a kereskedők machinációi is lohasztották, mert ők – lévén hogy az osztrák áruk bojkottja nem fizetődött ki – a csalástól sem riadtak vissza, a külföldi árucikkeket hazai címkékkel látták el. Kossuth 1846 augusztusában lemondott a testület igazgatói tisztéről, ezután a Védegylet gyorsan hanyatlott, és a vesztett szabadságharc után elsorvadt. Politikai hatása azonban mégis mérhető: elősegítette a Kossuth körüli ellenzéki tábor szerveződését, a Pesti Hírlap éléről eltávolított Kossuth cikkei a Védegylet folyóiratában, a Hetilapban jelentek meg.
A Habsburg Birodalmon belüli közös vámterület 1851-ben jött létre, és első következményeként Magyarországon vállalatok tömege ment tönkre. Az 1867-es kiegyezés után kialakult a birodalmi méretű, egységesen szabályozott belső piac, és megkezdődött a gazdasági fellendülés.
Magyarországon a 90-es évek elején, az ipar védelmében alapítványi formában alakult hasonló nevű szervezet, 2000 márciusa óta pedig ugyanezen a néven működik országos egyesület, de más céllal, többek között a természeti és kulturális sokféleség megőrzését, a környezetvédelmet tűzte zászlajára.
