Kortársai szerint Landerer Lajos nyomdász jó ideig titkos kapcsolatokat ápolt a bécsi udvarral is, mégis megengedte a Nemzeti dal és a Tizenkét pont kinyomtatását. A pesti Landerer-nyomda vezetője 170 éve, 1854. február 1-jén halt meg.
Landerer Lajos (Landerer Mihály János (1765–1810) nyomdász fia, Landerer János Mihály (1726–1795) nyomdász unokája.) 1800. május 1-jén született Pozsonyban. A nagyhírű, bajor származású nyomdászdinasztia utolsó, utódok nélküli tagja volt. Ősei, a XVIII. század elején települtek be Magyarországra és 1724-ben indították az első nyomdát. Az ő nevükhöz fűződik a Budán nyomtatott első újság, a német nyelvű Ofnerischer Merkurius kiadása is. A család sorra alapította nyomdáit, könyvkereskedéseit Budán, Pozsonyban és Kassán. A nyomda magas jövedelmét a hetenként kétszer megjelenő Pressburger Zeitung című lap is hozta. Ez volt az első Magyarországi kiadvány, amelyben hirdetést közöltek.
Landerer Lajos 1824-ben vette át pesti nyomdájuk vezetését. A magyarországi nyomdászatnak a századforduló utáni években a gazdasági pangással, az újra megszigorított cenzúrával, a könyvkiadást is béklyóba kötő Habsburg önkényuralommal kellett megküzdenie.
„Ez időben következett be az 1838-diki pesti árviz, annyi nyomor okozója, de annyi nemes emberi tett alkalma is. Landerer Lajos is azon feláldozó emberbarátok egyike volt, kik tulajdon éltük koczkáztatásával mentettek meg számos szerencsétlent. Egy akkor megjelent Emlékkönyv igy szól róla: Landerer Lajos volt az, kit e szomorú napok alatt a legveszélyesebb pontokon lehetett látni és a legszorongatottabbaknak segélyt hozni, ott, hol embertömeg egymásba fonódva csüngött a háztetőkön, ott, hol egyes házromok magaslatain egész családok elött tárult fel a bizonyos halál torka ö nem ismervén akadályt, sem veszélyt. Düledező falakat megmászott és úszó háztetőkről mentette meg számos felebarátait.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 32. sz. augusztus 11.)
Landereréket a XVIII. századig visszanyúló üzleti kapcsolat fűzte Wigand Károly könyvkereskedéséhez, s ez vezetett oda, hogy Landerer Lajos 1840-ben társult Heckenast Gusztávval, a Wigand könyvkereskedés vezetőjével.
Mikor a vállalkozás 1841-ben megindította a Pesti Hírlap kiadását, Metternich herceg javaslatára a lap szerkesztésére Kossuth Lajost kérte fel, azzal a céllal, hogy befolyásolni tudják Kossuthot. Azonban a terv nem vált be, 1844-ben a bécsi udvar nyomására Landerer kiprovokálta Kossuth lemondását a szerkesztői posztról.
A kiváló kiadói üzletember és a neves tipográfus társulása termékenyen hatott a nyomda fejlődésére, üzemüket technikai újításokkal az ország egyik legkorszerűbb, a külfölddel is versenyt álló nagyvállalatává fejlesztették. A cég ettől kezdve 1863-ig a később történelmi nevezetességre szert tett, Landerer és Heckenast nevet viselte.
A nyomda az 1848. március 15-i események egyik legmeghatározóbb helyszínévé vált.
Itt nyomtatták ki a Nemzeti Dalt és a 12 pontot. Innen került forgalomba az önálló magyar pénz, a „Kossuth-bankó” is. A bérházban lakott hosszabb-rövidebb ideig: Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, Garay János, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór is. A könyvnyomtató intézet a Belváros szívében, a ma is álló Horváth-házban, a mai Kossuth Lajos utca 3. számú épületben működött.
Az első próbálkozásukat siker koronázta: 1841-ben Kossuth Lajos szerkesztésében a Pesti Hírlap ötezer példánnyal jelent meg. Landerer – aki 1838-ban a pesti árvíz idején tanúsított magatartásáért Pest város díszpolgára lett – nyomdai kiadó-politikájában tudatosan a haladó magyar nyelvű műveket részesítette előnyben. Kortársai szerint jó ideig titkos kapcsolatokat ápolt a bécsi udvarral is. Egyebek között ezért adhatta át a Pesti Hírlap szerkesztését Kossuth Lajosnak.
Landerer és Heckenast legnagyobb tette, hogy 1848. március 15-én nyomdájukban láttak napvilágot a szabad sajtó első termékei: a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. (Az általa szervezett bankjegy-nyomdában készítették a Kossuth-bankókat is.)
Az üzlettársak már előző este értesültek arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Landerer papírt készíttetett elő, s meghagyta munkásainak, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak – másnap pedig látványosan „engedett az erőszaknak”. Heckenast viszont be sem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott-e meg e magatartás hátterében, vagy az üzlettársak minden eshetőséggel, politikai fejleménnyel számoló „munkamegosztásáról” volt-e szó.
Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette.
Landerer Lajos 1854. február 1-jén meghalt, és a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. A nyomda Landerer Lajos halálát követően még kilenc évig Landerer és Heckenast néven működött. 1863-tól nevében is Heckenast Gusztáv vállalkozásává vált.
A jelentősebb folyóiratok közül a kiadó gondozásában jelent meg Arany János – Szépirodalmi Figyelő, Jókai Mór – Nagytükör, Pákh Albert -Vasárnapi Újság, Eötvös József és Trefort Ágoston – Budapesti Szemle című lapja.
Heckenast 1873-ban eladta vállalatát a Franklin Társulatnak, amely az ezt követő hetven évre meghatározta a magyar könyvkiadást. A nyomda épületét 1851-ben átépítették, de a funkciója maradt. Ebből a nyomdából került ki Jókai Mór számtalan regénye is. A nyomda megszűnése után a Vasárnapi Újság szerkesztősége szintén megfordult az épületben. A ház a többszöri átépítés, háborús pusztulás ellenére őrzi a nagy idők eseményeinek hangulatát.
