A karácsonyi ajándékozási láz az állatkereskedésekben és az állatmenhelyeken is magas hőfokon izzik. Nem könnyű ellenállni gyermekünk kérlelésének, s talán nem is kell. Ám a döntést mindig előzze meg józan mérlegelés: tudjuk-e, mit vállalunk egy-egy állat megvásárlásával?
Anyu vegyél nekem krokodilt, az olyan édi! – hallottam a minap. Hát, úgy látszik az idő múlásával gyermekeink igénye is alaposan megváltozott.
A „hagyományos” karácsonyi ajándékok, játékok mellett sok lakásba új kis jövevények is érkeznek tollasan, szőrösen, nagy szemekkel, ártatlanul, kíváncsian kikandikálva a sebtében összeállított kis dobozból, netán akváriumból: kiskutya, kiscica, tengerimalac, aranyhörcsög, diszkoszhal, papagáj, gekkó, karmosbéka, ékszerteknős, leguán, kanári, nimfapapagáj, jákó, táncolóegér, degu, csincsilla mind nagyon kedves ajándék lehet. Valamennyinek sajátos igénye van az elhelyezésre, az etetésre, itatásra, ápolásra vonatkozóan, némelyikük tartása azonban nagyon komoly szaktudást igényel, és embert próbáló feladat.
Meggondoltan döntsön mindenki
Először vegyünk elő egy ismeretterjesztő-, illetve szakkönyvet. Böngésszük végig, és vigyük el gyermekünket egy állatkereskedésbe, vagy az Állatkertbe, egyelőre csak „felmérni a terepet”. Kezdeti lelkesedésünk hamar lelohadhat, amikor számba vesszük, mi minden (felszerelés, terrárium, eledel, alom, stb.) kell egy ilyen akcióhoz, és természetesen ennek megvannak az anyagi vonzatai is. A lelkesedés csak a gyerekekben töretlen, legalábbis addig, amíg meg nem unják az új kedvencet.
Egy kis állat ajándékozása esetében mérlegeljünk, és csak akkor döntsünk mellette, ha annak minden igényével, örömével és ráfordított idővel mellette döntünk.
A kiskutyákból, kismacskákból néhány hónap leforgása alatt kifejlett, felnőtt állat lesz. Hangja, olykor szaga is van, hullajtja a tollát, szőrét, kipancsolja a vizet, esetleg elrágja a vezetéket és a telefonzsinórt, ugrándozása közben leveri, összetöri a dísztárgyakat, pusztítja a bútorokat.
Ilyenkor több megoldás lehetséges: vagy a nagyszülőkhöz – vidékre – kerül a már felcseperedett házikedvenc, vagy sokan – jobb híján – visszaviszik a kereskedőhöz tápostul, felszerelésestül, mindenestül. Sokan megteszik azt a szörnyűséget is, hogy kocsiba ülve, egyszerűen kidobják – jobb esetben egy állatmenhelyen kiteszik – a kellemetlenné vált állatkát.
Sokszor fullad tehát kudarcba a hirtelen jött ötlet, hogy állatot tartsunk otthon.
A kezdeti elhamarkodott fellángolás elkerülhető, ha józan felnőttként végiggondoljuk a dolgot. Ezekkel a kis állatokkal egy élőlényt vettünk magunkhoz, amely hasonlóképpen érez éhséget, szomjúságot, fázik, ha hideg van, és „búskomorságba esik”, ha egyedül hagyjuk, akárcsak mi magunk. Róluk nekünk kell gondoskodni, és nemcsak addig, amíg aranyos, simogatni lehet, hanem később is.
Felelősséggel tartozunk érte.
Más ajándékot is kaphatnak az állatbarátok
Ha könyvesboltban járunk, széles választékát találjuk természetfilmeknek, könyveknek, amelyek nagyon hasznos, és érdekes információt adnak mindannyiunknak. Mindamellett, hogy szórakoztatóak, és nagyon szép ajándékok, megóvnak bennünket a legkönnyebben elkövethető hibáktól.
Még van egy kis időnk az ünnepig átgondolni a hirtelen jött ötleteket, és az sem baj, ha krokodilvásárlás helyett Gerald Durrell, David Taylor, James Herriot és David Attenborough lebilincselően izgalmas könyveit lapozgatjuk majd együtt a fa alatt.
Akiket azonban nem riasztott el sem a rá váró feladat, sem ennek anyagi vonzata, annak mindenképpen ajánlom ezt az embert próbáló, de mindenképpen szép feladatot: állatot tartani.
Az állatszeretet, és az állatokkal való foglalkozás nemcsak jó szórakozás, hanem mindez hobbivá, és később hivatássá is válhat. Mindenesetre rendszerességre, és egy másfajta – komolyabb – gondolkodásmódra tanít.
