„Ha nem lennék magyar, és választhatnék, valószínűleg akkor is a magyart választanám, mert ilyen törékeny és mesebeli nyelvről, mint a magyar, nem tudok.” 70 éve, 1954. január 5-én született Krasznahorkai László, a világ legelismertebb kortárs magyar írója, akinek neve szinte minden évben felmerül a Nobel-díj megítélésekor.
Krasznahorkai László napjaink világirodalmának egyik legfontosabb alkotója, műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le.
„Krasznahorkai írásainak talán egyik legnagyobb erénye egy olyan emberi mélységperspektíva-teremtés, amelyben gondolkodásunk alapkategóriái átértékelődnek. A mélybe nézve az olvasó is elszédülhet, elveszítheti a biztos fogalmak kapaszkodóját” – írja Zsadányi Edit az íróról készült könyvében.
„Akár így, akár úgy, mindenképpen elveszek. Holnap egy idegen szobában ébredek, s ugyanúgy nem tudhatom, mi vár majd rám, mintha egyedül vágtam volna neki… Szétrakom majd az asztalon meg a priccsen, ha lesz egyáltalán, ócska kacatjaimat, s alkonyatkor megint nézhetem, hogy tűnik el az ablakból a fény.” (Krasznahorkai László: Sátántangó)
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. Az újító szellemű magyar író 1985-ben, Sátántangó című regényének megjelenésével vált elismert szerzővé, s a könyvet később Tarr Béla rendezővel filmre is vitték. 1993-ban az Ellenállás melankóliája című munkájáért megkapta a német Bestenliste díjat az év legjobb irodalmi műveként, s azóta számos más irodalmi díj mellett kitüntették a magyar állam legmagasabb elismerésének számító Kossuth-díjjal is.
A szomorúság-motívum átszövi több Krasznahorkai-regényben is, relativizálva a művek egész határolhatóságát. „Eszter úrnál ugyanúgy feltűnik Az ellenállás melankóliájában, mint Az urgai fogoly Krasznahorkai nevű szereplő-elbeszélőjénél. A Théseus-általános egyik előadásának tárgya is a szomorúság. A szomorúság-motívum így folyamatosan vándorol a műben és műről műre, új értelmezéseket nyer, és átértékeli az előzőeket” – jegyzi meg Zsadányi Edit.
1985-ben látott napvilágot első műve, a Sátántangó. További fontosabb regényei: Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború, Az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó és a Seiobo járt odalent.
„Ellenállni az elkerülhetetlennek.
Ellenállni bárkinek, aki legyőzhetetlennek látszik.
Ellenállni bármilyen elméletnek, amelyben szerepel a szó, hogy algoritmus.
Ellenállni az impulzusnak, hogy buborékformákat rajzolj.
Ellenállni a vágynak, hogy tavasszal Párizsba utazz.
Ellenállni a vágynak, hogy valaha Los Angelesbe költözz.
Ellenállni a gondolatnak, hogy az építészet egy épület.
Ellenállni a gondolatnak, hogy az építészet megmentheti a világot.
Ellenállni a csábításnak, hogy a kisebb ellenállás irányába menj.
Ellenállni a kísértésnek, hogy túl gyorsan beszélj.
Ellenállni a vesztesek ölelésének.
Ellenállni a megnyerő alakok befolyásának.
Ellenállni az egyre mélyülő meggyőződésnek, hogy Nekik van igazuk.
Ellenállni a hitnek, hogy az eredmény a legfontosabb.
Ellenállni a vélekedésnek, hogy a történelem a múltra vonatkozik.
Ellenállni az ítéletnek, hogy csak az érvényes, amit meg lehet ismételni.
Ellenállni a vágynak, hogy egy másik városba költözz.
Ellenállni a végső kimerültség érzésének.
Ellenállni a reménynek, hogy jövőre jobb lesz.
Ellenállni, hogy elfogadd a sorsot.
Ellenállni azoknak, akik azt mondják, állj ellen.
Ellenállni a pániknak, hogy egyedül vagy.” (Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért)
„Én itt hagynék mindent, a völgyeket, a dombokat, az ösvényeket és a szajkókat a kertből, én itt hagynék csapot és papot, eget és földet, tavaszt és őszt, itt hagynám a kivezető utakat, az éjszakákat a konyhában, az utolsó szerelmes pillantást s a városok felé vezető összes borzongató irányt, itt hagynám a tájra ereszkedő sűrű alkonyt, a súlyt, a reményt, a bűvöletet és nyugalmat, itt hagynék szeretettet és közelit, mindent, ami meghatott, megrendített, magával ragadott és felemelt, itt hagynám a nemest, a jóakaratút, a kellemest s a démonian szépet, itt hagynék minden rügyfakadást, minden születést és létet, itt hagynám a varázslatot, a rejtélyt, a messzeségek, a kimeríthetetlenségek s az örökkévalóságok kábulatát: mert itt hagynám ezt a földet és ezeket a csillagokat, mert nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön, és nem kell innen semmi.” (Krasznahorkai László: Megy a világ. Nem kell innen semmi)
A szerző a Magvető kiadónál megjelent művei: Északról hegy, délről tó, nyugatról hegyek, keletről folyó, Az urgai fogoly, Rombolás és bánat az Ég alatt, Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Kegyelmi viszonyok, Seiobo járt odalent, Zsömle odavan, Az utolsó farkas, Nem kérdez, nem válaszol – Huszonöt beszélgetés ugyanarról, Megy a világ, Háború és háború, Báró Wenckheim hazatér, Rombolás és bánat az Ég alatt, A Manhattan-terv, Aprómunka egy palotáért, Mindig Homérosznak, Az utolsó farkas, Herscht 07769.
Műveit több mint harminc nyelvre fordították le, s a regényeiből készült filmek is bejárták a világot.
„Ha nem lennék magyar, és választhatnék, valószínűleg akkor is a magyart választanám, mert ilyen törékeny és mesebeli nyelvről, mint a magyar, nem tudok. A fordítóim nem véletlenül panaszkodnak, s beszélnek kínokról: van egy homály a nyelvünkben, amely olyasmi, mintha mindegy volna, miről akarunk beszélni, a nyelvünk mindenképp arról beszél általunk, hogy valami nagy kincs van fájón elrejtve valahol.” (Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol)
Nem szabad írás közben a díjakra gondolni, vallja Krasznahorkai, akinek itthon számos egyéb elismerés mellett Kossuth-díjjal tüntették ki. Fontosabb dijai: Móricz Zsigmond ösztöndíj (1983), Művészeti Alap elsőkötetesek Bölöni-díja (1986), József Attila-díj (1987), Mikes Kelemen Kör díja (1987), DAAD-ösztöndíj (1987-1988), Déry Tibor-jutalom (1992), Soros Alapítvány Krúdy Gyula-díja (1993), Wissenschaftskolleg Berlin-ösztöndíj (1996), Márai Sándor-díj (1998), Magyar Köztársaság Babérkoszorús Művésze (2002), Kossuth-díj (2004), Krúdy Gyula-díj (2004), Bestenliste-Preise: az év legjobb külföldi regényének járó díja Az ellenállás melankóliája című kötetért (Baden-Baden – 2004), MAOE Kulturális Örökség Nagydíj (2008), Szépirodalmi Figyelő-díj (2009), Brücke Berlin-díj (2010), Best Translated Book Award – Sátántangó, Fordította: George Szirtes (2013), Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 2014), Best Translated Book Award – Seiobo járt odalent, Fordította: Ottilie Mulzet (2014), America Award in Literature (2014), a Columbia Egyetem vendégprofesszora (2014), Nemzetközi Man Booker Díj (2015), Aegon Művészeti Díj a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2017), a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Doctor Honoris Causa, díszdoktori kinevezés (2019) National Book Award az angolra fordított művek kategóriájában a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2019).
Egyike a legelismertebb magyar íróknak külföldön is. Munkásságát Németországban a Brücke Berlin-díjjal ismerték el. Az Amerikai Egyesült Államokban is óriási sikerrel szerepel.
2015-ben a Booker-díj átadásakor Marina Warner, a zsűri elnöke Krasznahorkai Lászlót „rendkívüli intenzitású és hangskálájú, látomásos” íróként méltatta, „aki a jelenvaló lét szövetét olyan jelenetekben örökíti meg, amelyek félelmetesek, különösek, megdöbbentően komikusak és gyakran megrendítően szépek”. Három könyvét, az Ellenállás melankóliáját, a Sátántangót és a Seiobo járt odalent címűt Warner – „mély képzeletre és bonyolult szenvedélyekre” épülő nagyszerű munkáknak nevezte, és külön megemlékezett a magyarul író szerzőt pompásan szolgáló két fordítóról, a Nagy-Britanniában számos díjat nyert George Szirtes költőről és Ottilie Mulzetról.
