Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik

Szerző: / 2024. május 13. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Minden nap esttel végződik. / Minden zaj csenddel végződik. / Minden valami semmivel végződik / és holt betű lesz minden fájdalom.” Ezen a héten a 117 éve született Dsida Jenő gyönyörű versét ajánljuk.

Dsida Jenő (1907-1938) költő, műfordító, 1928 (Fotó: PIM)

„Most huszonkét éves vagyok. de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában.
Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi” – írja 1929-ben fiatalkori önéletrajzában Dsida Jenő. Sajnos nem élhette meg, mi minden lehetett volna még belőle, tíz évvel később elhunyt.

Dsida Jenő korai költészetére a 19. századvég költői hagyománya és a Nyugat modernsége egyaránt hatott. E korszakának versei elsősorban áradó alkotókedvét és szinte hibátlan formaérzékét bizonyítják.

Költészetét és életét kutató irodalomtörténész, Marosi Ildikó így ír: »Néha elegendő egyetlen villanásnyi jelző – »a csipkehúsú«, ahogyan Áprily emlékezett rá; »a széphangú«, ezt Weörestől idézem; József Attila tömörségében is sokat jelentő mondata: »A barátom volt«; vagy a Jékelyé, aki Kuncz Aladár időnap előtt elárvult fejedelmi trónusának »jogutódját« látta benne. Az évtizedek távolából máig fénylenek felénk a vallomások, az impresszionista értékelések.”

 

Az ifjúkorától kezdve szívbeteg Dsida Jenő 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született, és 1938. június 7-én Kolozsvárott hunyt el.

 

DSIDA JENŐ: MINDENNAP ESTTEL VÉGZŐDIK

Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.

Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját –
minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.