Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Dsida Jenő: Megint csupa kérdés című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Dsida Jenő: Megint csupa kérdés

Szerző: / 2026. június 1. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Miért faljuk fel egymást / akkor is, ha nem vagyunk éhesek / s miért pattan fel gőggel a gerincünk, / ha végigütnek rajta?” Ezen a héten a 88 éve elhunyt Dsida Jenő megrendítő versét ajánljuk.

Dsida Jenő (1907-1938) költő, műfordító, 1930 (Fotó: Jovánovics Testvérek/PIM/europeana.eu)

Dsida Jenő 1928-ban megjelent Leselkedő magány című kötetében a háború utáni nemzedék csalódottsága és útkeresése szólal meg. A költő verseiben a kiábrándult nemzedék hangja szólal meg, nem társadalmi eszmékben, hanem a természet és a művészet szépségében keresi az élet értelmét. Szépségeszménye nem menekülés a valóság elől, hanem kísérlet a kor lelki sebeinek enyhítésére.

A Megint csupa kérdés a létértelmezés versévé válik, ahol a kérdések sora az emberi létezés nyugtalanító dilemmáit tárja fel. A vers szinte végig kérdésekből épül fel, amelyek az élet értelmét és az ember helyét kutatják a világban. A költő nem nyugszik bele a megváltoztathatatlannak tűnő sorsba, inkább újra és újra kérdez. A mű azt sugallja, hogy a válaszokhoz vezető út a bátor szembenézésen és a folyamatos keresésen át vezet.

Az ifjúkorától kezdve szívbeteg Dsida Jenő 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született, és 1938. június 7-én Kolozsvárott hunyt el.

 

DSIDA JENŐ: MEGINT CSUPA KÉRDÉS

Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kapút, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig… így…
s behúnyja a szemét?…

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek