„Szeretem nagyon a déli szelet, / Ha fák hegyén szökellve integet. / A természet pajkos suhanca ő, / Csupa vidámság és csupa erő.” Ezen a héten a 91 éve elhunyt Móra Ferenc gyönyörű versét ajánljuk.
Mi a titka művei hosszú életének? Minden bizonnyal az író mély embersége, saját élményeiből fakadó rokonszenve az életben botladozó szegény emberek és gyerekek iránt, írja Földes Anna.
Móra azonban nemcsak a gyerekek írója volt, felnőtteknek írt regényei is jelentősek, és mint újságírót, közéleti embert is számon tartjuk a század első harmadának életében.
Móra költészete, ahogy prózája is, a természet játékait felelevenítő, színes, érzelmekkel teli, rácsodálkozó gondolatok, vallomások sora: „De lelkem fázik, szívem szomorú, / Amikor észak zordon szele fú, / Röpködve bősz süvöltözés között, / Mint óriás sas a világ fölött. / Olyankor egy repedt falú tanyán / Sokat didereg az édesanyám, / Pereg a könnye, szíve csupa bú, / Amikor észak zordon szele fú.”
A 20. századi magyar próza kiemelkedő alakja 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán és 1934. február 8-án halt meg Szegeden.
MÓRA FERENC: A SZELEK
Szeretem nagyon a déli szelet,
Ha fák hegyén szökellve integet.
A természet pajkos suhanca ő,
Csupa vidámság és csupa erő.
Pirospalástos herceg, jó barát,
Tisztára söpri az ég udvarát.
Kidanolgat rá derűt, meleget –
Szeretem nagyon a déli szelet.
A keleti szellőt is szeretem,
Ha elbeszélget szelíden velem.
A harmatos hajnal leánya ő,
Ablakot tárok néki, hogyha jő.
Megfrissül minden, mire rálehel,
Kopasz gallyon is virágot nevel,
Könnyem letörli, mint a lágy selyem –
A keleti szellőt is szeretem.
A nyugati szelet is szívelem,
Ki sírdogál álmatlan éjeken,
A tengereknek méla vándorát,
Ki elterítve felhőfátyolát,
Aludni küldi a sok csillagot,
Megitat erdőt, rétet, patakot,
Szomju virágot úton-útfelen –
A nyugati szelet is szívelem.
De lelkem fázik, szívem szomorú,
Amikor észak zordon szele fú,
Röpködve bősz süvöltözés között,
Mint óriás sas a világ fölött.
Olyankor egy repedt falú tanyán
Sokat didereg az édesanyám,
Pereg a könnye, szíve csupa bú,
Amikor észak zordon szele fú.
(1907)
