120 éve, 1897. július 24-én született Amelia Earhart, az első nő, aki 1932-ben – öt évvel Charles Lindbergh után – egyedül repülte át az Atlanti-óceánt.
Százhúsz éve, 1897. július 24-én született a rejtélyesen eltűnt Amelia Earhart, a leghíresebb női pilóta, akinek titokzatos eltűnése máig nem tisztázott. Amelia Mary Earhart a Kansas állambeli Atchisonban jött a világra. Az I. világháború idején ápolónőként dolgozott, a sebesült pilóták elbeszélése ébresztette fel benne a vágyat a repülés iránt. Egy évig a Columbia Egyetem orvosi karára járt, majd 1920-ban Kaliforniába költözött. Egy légi bemutatón befizetett egy tízperces sétarepülésre, s az élmény örökre megváltoztatta életét.
Minden munkát elvállalt, hogy repülhessen, volt fotós, gyorsíró és teherautósofőr is. Örökségéből egy használt repülőgépet vett, haját rövidre nyíratta, s 1921-ben tizenhatodik nőként a világon megszerezte a pilótaengedélyt. Gépével rögvest rekordot állított fel, első nőként emelkedett több mint négyezer méter magasra. Betegsége és anyagi gondjai miatt azonban csak keveset repülhetett, tanárként és szociális munkásként dolgozott Bostonban.
Amelia Earhart, a leghíresebb pilótanő
1928-ban felajánlották neki, hogy két férfi pilóta társaságában vegyen részt az Atlanti-óceán átrepülésében. Természetesen igent mondott, és miután az utat 20 óra és 40 perc alatt sikerrel teljesítették, ő lett az első nő, aki átrepült Amerikából Európába. Bár szavai szerint “csak csomag” volt, a kormányhoz nem engedték, egy csapásra híresség lett belőle, még Calvin Coolidge elnök is fogadta a Fehér Házban.
1931-ben férjhez ment George Putnam könyvkiadóhoz, így anyagi gondjai megszűntek, minden percét a repülésnek szentelhette. 1932. május 20-án, napra pontosan öt évvel Charles Lindbergh után másodikként és a nők közül elsőként egyedül repülte át az Atlanti-óceánt. Bár a zord időjárás és műszaki problémák miatt Írországban, egy marhalegelőn kellett landolnia, mai szóval szupersztárként tért haza. Elhalmozták kitüntetésekkel, az egyiket maga Hoover elnök adta át, bejáratos lett a legelőkelőbb társaságokba, ruháival divatot teremtett, az útról könyvet írt The Fun of It (kb. “ez a móka benne”) címmel. 1935-ben elsőként repült leszállás nélkül Hawaiiról Kaliforniába, majd Mexikóvárosból New Yorkba és magassági rekordot is felállított.
Negyvenévesen fogott élete legnagyobb vállalkozásába: ő akart lenni az első nő, aki körberepüli a Földet. Kétmotoros Lockheed gépével, Fred Noonan navigátor társaságában 1937. június 1-jén Miamiból indultak útnak, hatalmas médiafelhajtás közepette. Az út során érintették Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát és Délkelet-Ázsiát, egy hónappal később már Pápua Új-Guineán jártak. Az út utolsó harmada a Csendes-óceán fölött vezetett, de a pontatlan térképek miatt ez ígérkezett a legnehezebbnek.
Earhart és navigátora 1937. július 2-án éjfélkor indult útnak a négyezer kilométerre fekvő, alig két kilométeres Howland sziget felé. A tengeren két kivilágított amerikai hajó szolgált útjelzőként számukra, a szigetnél egy harmadik hajó horgonyzott, hogy rádión navigálja őket. A felhős ég miatt a csillagok alapján nem lehetett tájékozódni, Earhart az indulás után hét és fél órával az üzemanyag fogyására, nem sokkal később a rossz rádiókapcsolatra panaszkodott. Utolsó üzenetét nyolc és háromnegyed órával az indulás után küldte útirányukról, majd a kapcsolat megszakadt.
Az azonnal megindított, az amerikai történelemben példátlan nagyságú és költségű mentőexpedíció nem járt sikerrel. Négymillió dollár elköltése és félmillió négyzetkilométernyi terület átfésülése után felhagytak a kereséssel, Earhartot 1939. január 5-én hivatalosan is halottá nyilvánították.
A The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) nevű szervezet, amely több sikertelen expedíciót is végrehajtott a pilótanő földi maradványainak és repülőgépének felkutatására, 2012-ben olyan szonárfelvételeket tett közzé, amelyeken a csoport szerint az Electra futóművéből származó tárgyak – egyebek között gumiabroncs és sárvédő – láthatók 180 méteres mélységben a Nikumarorónál. A kutatók a szemcsés képek alapján úgy vélekedtek, hogy a gép nem lezuhant, hanem Earhart – mivel kifogytak az üzemanyagból – kényszerleszállást hajtott végre, és talán egy ideig még életben is maradt az eredeti céltól, a Howland-szigettől 500 kilométerrel délkeletre fekvő, akkor még Gardner nevű, sima felületű trópusi atollon.
