556 éve, 1468. július 4-én Mátyás király elfoglalta Olmütz városát, majd 1469. május 3-án a legünnepélyesebb formában cseh királlyá koronázták.
Az akkor 14 éves Hunyadi Mátyást 1457-ben túszként vitte magával Prágába V. László király, aki nem sokkal később meghalt. A magyar rendek 1458 januárjában Mátyást választották királlyá, akit Podjebrád György cseh kormányzó (akit abban az évben cseh királlyá választottak) csak azzal a feltétellel engedett haza fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi lányát, Podjebrád Katalint. Az esküvőre csak 1463-ban került sor, az alig 14 éves királyné egy évvel később gyermekágyi lázban hunyt el. Ezután após és vő kapcsolata elhidegült: Mátyás nehezményezte, hogy Podjebrád nem támogatta a III. (Habsburg) Frigyes német-római császár elleni háborúban, sőt a cseh seregek be-betörtek Észak-Magyarországra.
II. Pál pápa 1468-ban kiátkozta Podjebrádot, aki koronázásakor tett ígéretét megszegve nemhogy visszatérítette volna országát a katolikus egyház kebelébe, de nyíltan a husziták oldalára állt, a cseh koronát pedig a pápa a lengyel Jagellóknak ajánlotta fel.
Mátyás azonban el akarta kerülni, hogy a Jagellók Csehország megszerzése után (az 1440 és 1444 között magyar királyként is uralkodó I. Ulászlóra hivatkozva) a magyar koronára is szemet vessenek, ezért 1468 áprilisában III. Frigyes támogatásával (akinek országát éppen cseh seregek pusztították) keresztes hadjáratot hirdetett Csehország ellen.
1468 májusában Mátyás elfoglalta Třebíčet Morvaországban, de maga is megsebesült. A háború kedvezően indult, néhány hónap alatt elfoglalta a katolikus többségű Morvaország nagyobb városait, így Olmütz városát is, majd megszállta Lausitzot és Sziléziát.
A katolikus cseh rendek 1469-ben Mátyást választották meg királynak, de célját nem sikerült elérnie. A szorult helyzetbe került Podjebrád a lengyel IV. Kázmér fiait tette meg utódjának, s Mátyás cseh királyságát III. Frigyes sem volt hajlandó elismerni.
A keresztes hadjárat egyre jobban elhúzódott, Mátyás pénzszűkébe került és hadi sikereket sem tudott felmutatni, ezért 1471 elején tárgyalásokba bocsátkozott Podjebráddal. Balszerencséjére azonban Podjebrád néhány hónappal később elhunyt, a cseh rendek egy része pedig Mátyás helyett IV. Kázmér fiát, Jagelló Ulászlót választotta meg királynak.
Mátyás ezután elhúzódó háborúskodásra kényszerült, amelynek megnyerésére kevés esélye maradt. 1474-ben Boroszló várába vette be magát, és fényes diadalt aratott az őt ostromló Jagellók fölött, a történelemben ritka módon végül az ostromlók kényszerültek békét kérni az ostromlottaktól.
A fényes diadal azonban csak békekötést eredményezett, 1479-ben a két fél lényegében a status quót szentesítette: a felek kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét, Mátyás megtarthatta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, a szűkebb értelemben vett Csehország Ulászló kezén maradt.
Mátyás 1490-ben halt meg, halála után Jagelló Ulászló került a trónra, aki e néven másodikként 1516-ig viselte a Szent Koronát.
