505 éve, 1516. január 23-án halt meg II. Ferdinánd aragóniai király, aki Kasztíliai Izabellával kötött házassága révén az egységes Spanyolország első uralkodója volt.
1452. március 10-én született az északkelet-spanyolországi Zaragozában, II. János navarrai és aragóniai király kisebbik fiaként. Féltestvére, a nála harminc évvel idősebb Károly herceg örökségét féltette Ferdinándtól, és még 1452-ben fegyverrel támadt apjára, de a polgárháborúban alulmaradt, és 1461-ben megmérgezték.
II. János ekkor a kilencéves Ferdinándot tette meg kijelölt utódjának, akit tizennegyedik életévének betöltésekor társuralkodóvá emeltek, 1468-ban Szicília királya lett.
A következő évben feleségül vette unokatestvérét, a másik nagy spanyol királyság, Kasztília kijelölt trónörökösét, Izabellát, házassági szerződésük mindkettejüknek egyenlő uralkodói jogokat biztosított. A házassághoz a kasztíliai trónon ülő IV. Henrik, Izabella féltestvére nem járult hozzá, a pápa azonban szentesítette a frigyet.
IV. Henrik 1474-ben gyermektelenül halt meg, az ezt követő trónviszályból Izabella került ki győztesen. A két spanyol királyság 1479-ben hivatalosan is perszonálunióban egyesült, de mindkettő megőrizte politikai intézményrendszerét, parlamentjét és törvényeit.
Az uralkodópár hatalmának megszilárdítása érdekében támogatta a városokat, amelyek ellensúlyozták a nemesség erejét, és létrehozta az inkvizíciót, amelyet a mórok és a zsidók ellen használt fegyverül.
Támogatták az egyház reformját, a világi klérus és a szerzetesrendek megújítását, a korona jogait azonban még a pápa által sem engedték korlátozni.
Ferdinánd, aki hitbuzgóságáért kiérdemelte a Katolikus melléknevet, 1503-ban elfoglalta Nápolyt, és 1504-től annak is királya lett.
Uralkodásuk alatt értek véget az évszázados mór háborúk, fejeződött be a reconquista, azaz az Ibériai-félsziget visszahódítása a móroktól, az utolsó mohamedán erősség, Granada 1492-ben esett el.
Az ágyúk szinte még el sem hallgattak, amikor a hitbuzgó királyi pár már ki is adta rendelkezését a zsidók kiűzéséről, aminek hosszú távon rendkívül súlyos következményei lettek. Ugyancsak 1492-ben indult útnak az Izabella támogatását élvező Kolumbusz Kristóf, aki egy új, addig elképzelhetetlenül gazdag földrészt fedezett fel, s Amerika nagy részét a spanyolok gyarmatosíthatták.
Ferdinándot minden cselekedetében politikai szempontok vezették, csak hatalmának megtartása és növelése érdekelte. A hála számára ismeretlen fogalom volt, habozás nélkül szegte meg ígéreteit, csapta be még saját híveit is.
A király leveleiben elképesztő komplex kódot használt; összesen 88 különféle szimbólumból és 237 összetett karakterből építkeztek. A hátramaradt üzenetek rámutatnak, hogy széles körű, változatos témákban levelezett, a hadsereg mozgásától egészen addig terjednek, hogy Córdoba miért is tett diplomáciai lépéseket uralkodója tudta nélkül. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a király feddése némi kívánnivalót hagy maga után, hisz ebben az időben akár 15 napba is beletelt, míg az uralkodói rezidenciából leszánkázott a levél a dél-olasz területekre.
Izabella 1504-ben bekövetkezett halála után egyedül kormányzott, majd 1505-ben újra megnősült. Rokona, a navarrai Germana de Foix hiába szült 1509-ben egy fiút, az néhány órát élt csak.
Ferdinánd élete végén három életben maradt lánya közül a legidősebbet, az 1479-ben született Őrült Johannát nevezte meg utódának. A hercegnőt dinasztikus okokból a Habsburg-házi I. Miksa német-római császár fia, Szép Fülöp vette el, ami végső soron azt eredményezte, hogy a spanyol trónt a Habsburgok szerezték meg.
Ferdinánd 1516. január 23-án halt meg, utóda Johanna és Fülöp fia, I. Károly lett, aki V. Károly néven német-római császár is volt, róla mondták, hogy „birodalmában soha nem nyugszik le a nap”.
