„Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat.” 1979-ben ezzel a rövid beszéddel köszönte meg a Béke Nobel-díjat Kalkuttai Teréz anya, aki saját kétségeit nem tudta mindig legyőzni, de a szeretetben mindig hitt.
„Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.”
Boldog Kalkuttai Teréz anya, Nobel-békedíjas apáca, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója, 15 éve, 1997. szeptember 5-én halt meg.
1910. augusztus 27-én született az akkor még a Török Birodalomhoz tartozó Szkopjéban. (Sok forrás születési dátumát augusztus 26-ára teszi, ő maga augusztus 27-ét, megkeresztelésének napját, keresztény élete kezdetét tekintette igazi születésnapjának.) Az albán parasztlányt, akit akkor még Agnes Gonxha Bojaxhiunak hívtak, 12 évesen a katolikus elemi iskola tanulójaként szólította fel egy belső hang a szükséget szenvedők megsegítésére. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre.
18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, s felvette a Teréz nővér nevet (Lisieux-i Szent Teréz után). 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint „Jézus jegyese” lett „az örökkévalóságig”. Egy évvel később Indiába küldték tanítani, az utolsó rendi fogadalmat 1937-ben tette le.
„Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.”
1946-ban, egy vonaton utazva hallotta meg a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt, ezért elbocsátását kérte rendjéből. Kitanulta az ápolónői munkát, s az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér száriját viselve a kalkuttai utcák hajléktalanjait, gyermekeit kezdte istápolni, tanítani. 1953-tól már indiai állampolgárként hozta létre otthonait az elhagyott gyermekeknek, kórházat a súlyos betegeknek, menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, otthont a leprásoknak. Útját egyre többen akarták követni, VI. Pál pápa 1965-ben hagyta jóvá a Szeretet Misszionáriusai Kongregációt. Ennek tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért és nem fogadhatnak el fizetséget, minden anyagi bevételük adományból származik.
Teréz anya életfilozófiája a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. Halálakor irgalmas rendje a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. A törékeny, ám határozott asszony csak szegényei érdekeit nézte, így például a Szentatyától kapott gépkocsit elárverezte és a pénzt jótékony célra fordította. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a legnagyobb az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj volt – a szokásos bankett kérésére elmaradt, ezt a pénzt is védencei kapták.
A „szegények angyala”
Teréz anya azt a célt tűzte ki, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikkel különben senki nem törődik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott. (Magyarországon 1986-ban és 1989-ben járt, a rend magyarországi megalakítására 1989-ben nyílt lehetőség.) Mozgalma nemzetközi lett, keresztény hitben fogant életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. A „szegények angyala” által alapított irgalmasrend keretében több mint 5000 nővér dolgozik 133 országban, 650 házban világszerte.
„A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.”
Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg, az indiai állam rendezte búcsúztatásán egymillió ember vett részt. Már halála után két héttel felállították szobrát rendjének háza előtt, szülővárosában emlékháza nyílt. A világban több katolikus templom őrzi nevét, életéről néhány éve magyar musical is született. Albán származására való tekintettel róla nevezték el a tiranai repülőteret és az egyik legmagasabb albán állami kitüntetést, az országban boldoggá avatásának napja nemzeti ünnep. Tirana legújabban azt szeretné, ha Teréz anya hamvai Albániában nyugodnának (amiről persze India hallani sem akar.)
Az életében is szentként tisztelt asszonyt a katolikus egyház történetében példátlan gyorsasággal, halála után hat évvel boldoggá avatták. Az egyházi szabályok szerint még egy csodát kell igazolni szentté avatásához, amelynek útjában nem jelentenek akadályt egykori hitbéli gyötrelmei – élete bizonyos szakaszaiban ugyanis levelezése szerint kételkedett Isten és Jézus Krisztus létezésében. „Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre” – mondta Teréz anya.
