80 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án hajtották végre az első kísérleti atomrobbantást a világon. Az első atombomba-kísérlet helyét ma egy lávakő-obeliszk jelzi.
Az emberiség történetében új korszakot nyitó „Operation Trinity” helyszíne az Egyesült Államok Új-Mexikó államának északnyugati részén lévő Alamagordo légibázis volt.
A kísérlet kódnevének, a Szentháromság jelentésű Trinity-nek az eredete ismeretlen, bár egyesek szerint az atomkísérletet Los Alamosban vezető Robert Oppenheimer nevezte el a XVI. századi angol költő, John Donne 14. szent szonettjének kezdősorát idézve: „Rombold le a szívemet, három-személyű Isten”.
A kísérleti robbantás eredeti időpontja július 4-e lett volna, de a plutónium körüli védőburok végső kialakítását csak július 12-ére tudták befejezni. (A felhasznált plutóniumot a Washington állambeli Hanford kísérleti telepén 51 ezer munkás 27 hónapi laboratóriumi munkával állította elő. A hanfordi telep 1986-ig működött, ma nukleáris hulladéklerakó hely, amelynek a neve az elmúlt hónapban az ott pusztító hatalmas tűzvész nyomán került ismét előtérbe.)
A robbantást eredetileg reggel 4 órára tűzték ki, de későbbre halasztották, hogy hatását jobban meg tudják figyelni a felkelő Nap fénye mellett. A tudósok által csak „gadget”-ként, ügyes kis eszközként, masinaként emlegetett szerkezetet (a tulajdonképpeni bombát) egy 30 méter magas acéltoronyra függesztették fel és a láncreakciót távirányítással indították be.
Az 1945. július 16-án, reggel 5 óra 29 perc 45 másodperckor plutónium hasadással előidézett robbanás nyomán egy labdánál nem nagyobb fémgömbből 19 ezer tonna TNT robbanóanyaggal egyenértékű energia szabadult fel. A robbanás moraja 40 másodperc múlva ért el a megfigyelőkhöz. A lökéshullámot 160 kilométer távolságban is érezni lehetett. A robbanás fénye tucatnyi lángoló Nap fényénél is erősebb lévén látható volt egész Új-Mexikó államban, valamint Arizona és Texas államok határvidékeiről is. Az éles felvillanást követően hatalmas, csaknem másfél kilométer átmérőjű tűzgömb emelkedett fel alig egy perc alatt, nyomában pedig megjelent a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető gomba alakú felhő. A fényjelenséget – a megfigyelt színek bíbortól zöldig és fehérig változtak – dörgés, földrengésszerű zaj követte.
A robbanás erősségét jól érzékelteti, hogy az indítóállásként szolgáló acéltorony elpárolgott, csak néhány megolvadt vasdarabka maradt belőle, s 700 méteres körzetében a sivatag pora különféle színű üveggé olvadt mintegy 3 méter mélységig.
Kenneth Bainbridge kifakadt: „Most mindannyian gazemberek lettünk”. Oppenheimer a Bhagavad-gíta egyik mondatát idézte: „Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója” (Bhagavad-Gítá : Úgy ahogy van) A gombafelhő 12 kilométeres magasságot ért el. A kráterben a nagyrészt szilícium-dioxidból álló sivatagi homok megolvadt és enyhén radioaktív világoszöld üveggé alakult; ezt trinititnek nevezték el.
A technikusok különböző földrengési és fotografikus eszközök tucatjait telepítették, míg más eszközökkel a radioaktív sugárzást, a hőmérsékletet, a légnyomást stb. kisérték figyelemmel, de csak kevesen tudták, hogy az új fegyvert be akarják vetni a Japán elleni háborúban , s az alamogordói kísérlet volt a tragikus hirosimai és nagaszaki elleni atomtámadás főpróbája.
