A harcedzett iraki hadsereg elitegységei 35 éve, 1990. augusztus 2-án éjjel két órakor váratlanul lerohanták Kuvaitot, aminek következménye az első öbölháború lett, mely Kuvait felszabadításával ért véget.
A két közel-keleti állam viszonya a nyolc évig tartó, kétmillió halottat követelő iraki-iráni háború 1988-as befejeződése után mérgesedett el.
Szaddám Huszein iraki diktátor a nyolc évig tartó, kétmillió halottat követelő iraki-iráni háború 1988-as befejeződése után vetett szemet a kicsi, de olajban gazdag Kuvaitra. A szomszédos emírség a háború alatt bőkezűen hitelezte Bagdadot, de Szaddám nem szándékozott visszafizetni a 14 milliárd dollárra duzzadt adósságot. A kiürült államkincstár feltöltésére újabb „kárpótlást” követelt, amiért Kuvait úgymond elorozza nyersolajkészleteit. Egy évtizedekre visszanyúló vitát felújítva területi követelésekkel is fellépett, békülésről, tárgyalásos megegyezésről hallani sem akart.
A Perzsa-öbölben 1990 nyarán kezdtek fokozódni a feszültségek, Irak egyre ellenségesebb hangot ütött meg mind Kuvaittal. A harcok alatt Kuvait minden lehetséges módon támogatta Szaddám Huszein iraki diktátort, akinek viszont esze ágában sem volt visszafizetni az emírséggel szemben felhalmozódott 14 milliárd dolláros adósságát.
A harcedzett iraki hadsereg elitegységei 1990. augusztus 2-án éjjel két órakor váratlanul lerohanták Kuvaitot, ahonnan az emírnek éppen csak sikerült elmenekülnie, majd a Huszein által kinevezett bábkormány „kérésére” Kuvaitot 19. tartományként Irakhoz csatolták.
A nemzetközi közösség elítélte az agressziót
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kivonulásra szólította fel Bagdadot, majd szankciókat rendelt el. A BT 1990. november 29-i 678. számú határozatában 1991. január 15-ig szabott határidőt Iraknak a kivonulásra, ezután „minden eszköz” (ideértve a katonai erő) alkalmazását megengedte az ENSZ határozatainak betartatása érdekében.
Irak ellen, Kuvait felszabadítására széles körű nemzetközi koalíció jött létre amerikai vezetéssel, amelyben 34 ország – köztük arab államok – katonái szolgáltak.
Felvonulási terepnek az Irak által veszélyeztetett Szaúd-Arábiát választották, a BT által megszabott határidő lejártakor 625 ezer szövetséges katona, 1753 repülőgép és 3680 harckocsi állt szemben 550 ezer iraki katonával, 810 repülőgéppel és 5500 harckocsival.
A Sivatagi Vihar fedőnevű hadművelet a határidő lejárta után egy nappal, 1991. január 17-én éjjel 00.38 perckor kezdődött.
A teljes légi fölényben lévő koalíció gépei több mint egy hónapon át bombázták az iraki állásokat, majd február 24-én megkezdődött a szárazföldi offenzíva. A szövetségesek napok alatt megsemmisítették az iraki haderő jelentős részét, február 27-re Kuvait felszabadult, az elűzött emír hazatért.
Szaddám Huszein február 28-án feltétel nélkül elfogadta az összes Irakra vonatkozó ENSZ-határozatot, s ezzel az első Öböl-háború véget ért.
A történelem során először a televíziók „élő adásban” tudósítottak a harci cselekményekről.
A koalíció erői 42 nap alatt 110 ezer légi bevetést hajtottak végre, és 45 gépet vesztettek. Az emberveszteség 358 fő volt, közülük száznál többen balesetben vesztették életüket. 66 katonát nyilvánítottak eltűntnek. Az iraki hadsereg vesztesége 85-100 ezer halott, 80 ezer hadifogoly, 97 vadászgép, 6 helikopter és 4 ezer harckocsi volt. A polgári halottak száma ismeretlen, de több ezer főre tehető, a visszavonuló irakiak által felgyújtott olajkutakban keletkezett veszteség és a helyreállítás költségei több milliárd dollárra rúgta.
A visszavonuló iraki hadsereg által felgyújtott 790 kuvaiti olajkútban egymilliárd hordónyi kőolaj semmisült meg, a helyreállítási költségek több milliárd dollárra rúgtak, és Irak az elrabolt kuvaiti javakat sem szolgáltatta vissza teljes mértékben.
Mivel Bagdad a háború befejeződése után sem bizonyította egyértelműen, hogy nem birtokol tömegpusztító fegyvereket, a nemzetközi szankciók továbbra is életben maradtak. A világszervezet 1996 után humanitárius okokból lehetővé tette Irak számára a korlátozott kőolajexportot, amelynek bevételeiből az ország gyógyszert és élelmiszert vehetett.
A lakosság körében általánossá vált a nélkülözés, a kieső olajjövedelmet 100 milliárd dollárnál is többre becsülik. Szaddám Huszein hatalmát végül 2003-ban amerikai-brit beavatkozás döntötte meg. Az utolsó harcoló amerikai alakulatok csak 2011 végén távoztak az arab országból.
A szövetséges katonák krónikus és legyengítő betegségek sorától szenvedtek. Az Öböl-háborús szindróma – egy olyan tünetegyüttes, amelyről számos veterán számolt be – egyik lehetséges kiváltó okaként a harci övezetekben keletkezett tüzeknek való kitettséget is felvetették.
A Sivatagi Pajzs és Sivatagi Vihar hadműveletek idején mintegy 700 000 katona szolgált a Közel-Keleten, közülük akár 300 000-en is különféle egészségügyi panaszokat jelentettek. A tünetek között szerepelt a kimerültség, szorongás, izom- és ízületi fájdalom, fejfájás, memóriazavarok, valamint poszttraumás stressz tünetei.
