1944. augusztus 1-jén kezdődő varsói felkelés, mely során a lengyel Honi Hadsereg tagjai megpróbálták saját erőből kiűzni Varsóból a német megszállókat. A varsói felkelés kitörésének 79. évfordulójáról plakátkiállítással emlékezik meg a Lengyel Intézet.
A varsói felkelésre emlékezik Budapesten a Lengyel Intéze.t A Wojciech Korciuk munkáiból rendezett Varsó ‘44 című tárlat augusztus 3-án nyílt a Platán Galériában a művész jelenlétében.
A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jétől október 3-ig tartott
1944. augusztus 1-jén kezdődő varsói felkelés, mely során a lengyel Honi Hadsereg tagjai megpróbálták saját erőből kiűzni Varsóból a német megszállókat.
A felkelést irányító náci-, és egyben kommunistaellenes lengyel földalatti Honi Hadsereg fő célja az volt, hogy még a Vörös Hadsereg érkezése előtt felszabadítsa Varsót a német megszállás alól. Ezzel azt szerette volna elérni, hogy javítsa a lengyel emigráns kormány nemzetközi pozícióját, és akadályozza Lengyelország bolsevizálását.
Az egyenlőtlen harcban a felkelés elbukott, 16 ezer felkelő elesett vagy eltűnt, 20 ezren megsebesültek, 15 ezren fogságba estek. A polgári áldozatok száma 180 ezer volt. A kapituláció után a nácik félmillió lakost űztek el a fővárosból, Varsót pedig – Hitler utasítására – a földdel tették egyenlővé.
A felkelők reménykedtek a szövetségesek támogatásában, amely azonban elmaradt, és így 63 nap után nem volt más választás, mint a kapituláció. Ugyanakkor a levert és keményen megtorolt felkelés a lengyel demokratikus ellenzék és a Szolidaritás szakszervezet fontos viszonyítási pontja, példaképe lett, és a lengyel hagyományból a keletnémet demokratikus mozgalom is erőt merített.
Az 1939-1945 közötti német megszállás anyagi veszteségeit Lengyelország 250 milliárd háború előtti zlotyra – mai árfolyamon több mint 700 milliárd amerikai dollárra – becsülik. Az emberáldozatok számát a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) közel 6 millióra teszi, az áldozatok fele zsidó származású lengyel volt.
Wojciech Korkuć (1967) a varsói Szépművészeti Akadémia Plakáttervező Műhelyében szerezte diplomáját, mestere Mieczysław Wasilewski volt. Plakáttervezéssel, sajtóillusztrációval és arculattervezésssel foglalkozik. Közel húsz egyéni kiállítása volt, munkái számos hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Több rangos díj nyertese, többek között a European Design Annual, a Print magazin és az amerikai Creativity. Művei hosszú évek óta rendszeresen jelennek meg külföldi publikációkban. 2005-ben bekerült a Lürzer’s Archive által kiadott, a világ 200 legjobb illusztrátorát bemutató katalógusba. 2015-ben bronzéremmel díjazták Japánban a 11. Plakát Triennálén. 2017-ben és 2021-ben a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumának ösztöndíjasa volt. 2019-ben és 2020-ban is jelölték a Közmédiák Díjára. 2020 óta a varsói Modern Művészeti Múzeum programtanácsának tagja.
