Balázsovits Lajos, a Játékszín ügyvezető igazgatója tegnap délután jelentette be a színház dolgozóinak, hogy megszűnik a Játékszín. A direktor és munkatársai számítottak már erre a fordulatra.
Tegnap beszámoltunk arról, hogy a Budapesti Kamaraszínház után a Játékszín is megszűnik. A hónap végén közös megegyezéssel távozik a Játékszín éléről Balázsovits Lajos, az igazgató, aki úgy tudja, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) hétfőn hoz határozatot a végelszámolás augusztus elsejei megkezdéséről. Véleménye szerint ebben a helyzetben nem is határozhatnak másként.
A Játékszín igazgatója Szűcs Miklóssal, a Budapesti Kamaraszínház vezetőjével együtt 2011. december 21-én rendkívüli társulati ülésen jelentette be azt, amit egy december 15-én kelt levélben közölt velük fenntartójuk, az akkor még Nemzeti Erőforrás Minisztérium: a két színházzal kötött szerződést felbontják, 2012-ben már nem támogatják őket. Később egy háttérbeszélgetésen a lépést azzal indokolták, hogy a tárcának csaknem egymilliárd forintot kell megtakarítania, a két színház bezárásával 477 millió forintot spórolnak meg. Végül annyi támogatást mégis adtak, amennyivel csaknem az évad végéig „kihúzhatták” a színházak.
Balázsovits Lajos úgy látja, semmiféle mozgásterük nem volt az elmúlt fél évben, bár ő reménykedett abban, hogy az új vezetésű Emberi Erőforrások Minisztériuma talán megváltoztatja a határozatot. Hiszen a Játékszínre ebben az időszakban fordított 100-110 millió forintot különféle adók és járulékok formájában ők „visszatermelték” az államnak, továbbá félretettek 30 millió forintot, amiből a végkielégítések – igaz, a járulékok nélkül – kifizethetők a mintegy 25 munkatársnak.
„Azt érzem, hogy tárca egyrészt presztízsokokból nem áll el attól, amit egyszer kimondtak, másrészt azokat a művészeti szervezeteket tekinti csak a magáénak, amelyek a módosított előadóművészeti törvény értelmében a nemzeti kategóriába kerültek. Bár kakukktojásnak ott van még az intézményi rangú Magyar Színház is” – jegyezte meg Balázsovits Lajos. Azt prognosztizálja, hogy amikor lezajlik a végelszámolás, lakatot tesznek a színházra, akkor derül ki, hogy ki szeretné megszerezni és ki kapja meg a technikailag jól felszerelt játszóhelyet.
Az igazgató felvetette az MNV-nél, hogy van több olyan produkciójuk, amelyeket még játszhatnának olyan színházakban, ahol a Játékszínéhez hasonló méretű a színpad. Mivel a tulajdonosi jogokat az MNV gyakorolja, a felszámolásnál a díszletek és jelmezek megőrzésében és használatában is velük kell megegyezni, nem elég csupán az előadási jogokat kell megszerezni a darabok továbbjátszásához. A tárgyalásokon az MNV segítőkésznek mutatkozott – hangsúlyozta Balázsovits Lajos.
Az igazgató a Színház.hu-nak adott interjújában korábban úgy fogalmazott, ha most a Játékszín abbahagyná a működést, az érdemtelenül történne, de elmondta, képes lenne lezárni az igazgatáshoz kötődő időszakot.
„Amikor először megbetegedtem, olyan magas lázam volt, hogy felhívtam az igazgatómat, Ádám Ottót,és megmondtam neki, hogy képtelen vagyok felmenni a színpadra, mert ott ájulnék el. Ő teljes nyugalommal azt felelte: akkor elmarad az előadás. Amikor talpra álltam és bementem beszélgetni, azt mondta: a színház nagyon fontos, de az élet sokkal fontosabb. Ezt akkor értettem meg. Tudom, hogy nem szokás így gondolni ebben a szakmában. De ez nem azt jelenti, hogy a színház nem szerves része az életemnek, viszont ha mondjuk nem akarnának engem és a színházam, akkor el tudnám engedni” – számolt be lapunknak Balázsovits Lajos.
Forrás: Színház.hu
