395 éve, alig 49 évesen, 1629. november 15-én halt meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, választott magyar király, aki alatt virágkorát élte Erdély. Ahogy Makkai László írta: „…az önálló Erdélynek több fejedelme volt, mint évtizede […] mikor azonban különleges hangsúllyal ejtjük ki, hogy ‹‹a fejedelem››, minden erdélyi egyre, Bethlen Gáborra gondol.”
Bethlen Gábor 1580. november 15-én született a Hunyad vármegyei Marosillyén egy tiszántúli eredetű középnemes család sarjaként. A korán árvaságra jutott fiú Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem udvarában nőtt fel. Tizenöt éves korától katonáskodott, harcolt az Erdélyt megszálló Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok ellen is, 1602-ben török földre kellett menekülnie.
A kiváló diplomáciai képességekről is tanúságot tevő Bethlen szerezte meg 1604-ben a Porta jóváhagyását Bocskai István fejedelemmé választásához, majd Bocskai halála után Báthory Gábor uralmához. Utóbbival azonban szembefordult Habsburg-párti politikája és zabolátlan életmódja miatt, ezért 1612-ben ismét török földre kényszerült.
Miután a szultán 1613 májusában megfosztotta a tróntól az utolsó Báthoryt, Bethlent választotta utódául. A bukott fejedelmet saját hajdúi gyilkolták meg, a hatalmas török sereg élén érkező Bethlent pedig az országgyűlés fejedelemmé választotta. A trón ára Lippa várának átengedése volt a töröknek, ahonnan Bethlen saját katonáit verte ki, emiatt kezdetben igen népszerűtlen volt.
Első teendője a gazdaság fellendítése, a kincstár feltöltése volt. Merkantilista gazdaságpolitikája tilalmakat és monopóliumokat alkalmazott, fellendítette a kereskedelmet. Nyugat-Európában üldözött protestáns iparosokat (így például habánokat) telepített be, szakembereket hívott a bányák feltárásához, a Portánál sikerült elérnie az éves adó mérséklését, jövedelmei a korábbiakhoz képest megkétszereződtek. Gyulafehérvárt fejedelmi székhellyé és kulturális központtá tette, támogatta a tudományokat és művészeteket, diákokat küldött főként Angliába és Hollandiába, külföldi tanárokat hívott be, református főiskolát (a nagyenyedi kollégium elődjét) alapított. A református fejedelemként is emlegetett Bethlen buzgón gyakorolta hitét, rendszeresen olvasta a Bibliát, de a vallási türelem jegyében támogatta a katolikus Káldi György bibliafordítását is, elsőként fordíttatta le román nyelvre a Szentírást, a törökországi zsidóknak letelepedési engedélyt adott Erdélyben.
Bethlen erős államhatalmat épített ki a rendekkel szemben, a fejedelemségben elsőként zsoldosokból, székelyekből és hajdúkból állandó sereget szervezett. Bocskai örökébe lépve célja a három részre szakadt Magyarország újraegyesítése, az egységes és önálló magyar királyság helyreállítása volt.
1618-ban, a harmincéves háború kitörésekor a Porta jóváhagyásával a protestáns cseh rendekkel szövetkezett a katolikus Habsburgok ellen, 1619-ben a magyarországi nemesség teljes támogatásával elfoglalta a Felvidéket és Észak-Dunántúlt, még Bécset is ostrom alá vette. A császárváros alól azonban el kellett vonulnia, mert az erdélyi trónra pályázó, Habsburg-párti Homonnai Drugeth György Lengyelországból betört a Felvidékre. 1620 elején fegyverszünetet írt alá II. Ferdinánd császárral, majd az év augusztusában a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta, de a koronázásra reálpolitikai megfontolásokból nem került sor.
A cseh rendek 1620-ban a fehérhegyi csatában katasztrofális vereséget szenvedtek, és az egyedül maradt Bethlen addigi hadi sikereit kihasználva 1621-ben Nikolsburgban békét kötött a Habsburgokkal. A magyar királyi címről és az elfoglalt magyarországi területekről való lemondásért, valamint a Szent Korona átadásáért cserébe birodalmi hercegi címet kapott a sziléziai Oppeln és Ratibor hercegségével együtt, és élete végéig megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Bereg, Szatmár, Szabolcs, Borsod, Abaúj, Ugocsa, Zemplén). II. Ferdinánd ezen felül megerősítette az 1606-os bécsi békét és az 1608. évi koronázási – a magyar rendi jogokat és protestáns vallásgyakorlást biztosító – törvénycikkeket. Bethlen remélve, hogy a harmincéves háború leköti a Habsburgok erőit, 1624-ben újra hadba szállt, de a bécsi béke csak a nikolsburgit erősítette meg.
Felesége, Károlyi Zsuzsanna halála után 1626-ban, protestáns kapcsolatait erősítve elvette a porosz választófejedelem lányát, Brandenburgi Katalint. Még abban az évben csatlakozott Anglia, Hollandia és Dánia Habsburg-ellenes szövetségéhez, de hadjáratában szövetségesei nem támogatták ténylegesen, így a Pozsonyban kötött béke újfent csak az 1621-es pontok újrafogalmazása lett. 1627-től foglalkoztatta a lengyel korona megszerzése, de erre már nem maradt ideje.
Bethlen Gábor egészségét felőrölte sokoldalú és rendkívül aktív tevékenysége. Megromlott egészsége miatt negyvenkilenc évesen, 1629. november 15-én Gyulafehérváron halt meg, és mivel gyermekei is fiatalon haltak meg, rövid ideig özvegye uralkodott Erdélyben.
A reálpolitikus Bethlent már halála után nem sokkal Mátyás király mellé sorolták, Móricz Zsigmond Erdély trilógiájában e szavakat adta szájába: „Nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem amit lehet”. Ez az időszak volt Erdély aranykora, a fejedelemség gazdag volt, földjét idegen hadak nem taposták, a „tündérkert” európai tényező lett. Monográfiáját Szekfű Gyula írta meg 1929-ben.
