Senki ne búsuljon, ha lemaradt a februári fesztiválról, a BIDF a hatalmas érdeklődést pótvetítésekkel honorálja.
Március 1. és 3. között a Cinema City Aréna ismét dokumentumfilmekkel várja a közönséget: találkozhatunk a manilai digitális söprögetőkkel (Tisztogatók), a stand-uposokat megszégyenítő bírónővel (Isten engem úgy segéljen), vagy a börtönből szabadult férfival és rendező lányával, akik kapcsolatukat igyekeznek újraépíteni (A szívem apáé).
Két, a politikai elnyomás kérdéskörét boncolgató filmajánló a BIDF extra programjából.
Putyin szemtanúi (rendezte: Vitalij Manszkij)
A Putyint hatalomra segítők többsége már nincs az elnök környezetében: ellenzékbe vonultak vagy meghaltak, nem egyszer rejtélyes körülmények között. A rendhagyó dokumentumfilm rendezője, Putyin kampány- és imázsfilmjeinek egykori készítője egyelőre életben maradt, és saját archív felvételeiből rekonstruálta Vlagyimir Vlagyimirovics megbízott elnöki évét, majd a végső győzelme utáni időszakot – teljesen más célból és fénytörésben, mint amire annak idején szánta. „Ez gyónás, azért, amit tettem.” – esedezik az utókor bűnbocsánatáért.
A filmben látható, hogy Manszkij – bár számos restaurációs-retrospektív intézkedésen megdöbben, és simán vitába mer bocsátkozni az egykori lakótelepi suhanccal – alapvetően bízott az elnök szavaiban, aki a konfrontációtól nem tartott ugyan, mégis józanságra, mértékletességre, szerénységre intette önmagát. Hol vagyunk már ettől… A felvételeken Mihail Gorbacsov is megjelenik, és sokszor látható családi körben a leköszönt, kommunistafób Borisz Jelcin is, akinek Putyin szinte mindent köszönhet, és akinek arcáról, mikor a visszahívott szovjet himnuszt hallgatja, tanulmányokat lehetne írni.
BIDF2019 – PUTIN’S WITNESSES – PUTYIN SZEMTANÚI from BIDF on Vimeo.
Segélykiáltás egy kínai munkatáborból (rendezte: Leon Lee)
Egy oregoni háziasszony, Julie Keith Halloween-partira készülve kihámozza dobozából a két évvel ezelőtt vásárolt műanyag sírkeresztet, amikor a csomagolásból egy kézzel teleírt papír hullik a lába elé. A kínai és angol nyelven írt levelet a kínai Masanjia-táborban írták, és arra kérik a megtalálót, hogy juttassa el az üzenetet valamelyik emberi jogi szervezethez. Sun Yi évekig raboskodott a munkatáborban, ahol rettenetes kínzásoknak vetették alá, mert nem volt hajlandó megtagadni a hitét (a Falun gong, egy meditációs gyakorlatot űző csoport tagja, amire a kínaiak politikai tabuként tekintettek). Ő írta és csempészte a leveleket a dobozokba, nem egyszer a közvetlen életveszély árnyékában. A nyugati sajtóban megjelent írás ismét veszélybe sodorja az életét, mert a Masanjiát a felháborodások hatására bezárták ugyan, a kínai megfigyelőrendszer alattomosabban, de ugyanolyan éberséggel és kegyetlenséggel működik tovább. Sun Yi azonban nem retten vissza a kockázattól: Leon Lee filmrendezővel közösen rögzíti az eseményeket, akkor is, ha a veszély hamarosan halálos mértékűvé növekszik.
A Segélykiáltás… lehangoló képet fest a világról: nemcsak a Kínai Népköztársaság módszerei, a tönkretett életek, családok sorsa viseli meg a néző lelkét, hanem a Nyugat alattomossága is. Az USA elvileg tiltja a kényszermunkában gyártott termékek exportját, nehezen lehet tehát kimagyarázni, hogyan kerültek a Halloweenre készített sírkeresztek a Kmart polcaira. A film megnézése után talán meggondoljuk, lelkiismeretfurdalás nélkül vásárolunk-e a Made in China címkével ellátott termékekből: lehet, hogy egy rab készítette őket, aki napi tizenhat órát robotol, és előző nap akasztással kínozták a cellájában.
BIDF2019 – LETTER FROM MASANJIA – SEGÉLYKIÁLTÁS EGY KÍNAI MUNKATÁBORBÓL from BIDF on Vimeo.
